Történet

Történet

Forgácsok, jegyzetek, az emlékek mélyéről kikívánkozott mondák. Barátainkról, a valaha nálunk játszókról. Elmosódó árnyak, hús-vér emberek egykori és közelmúltban elhangzott szavai, mondatai. A szájhagyomány egyre halkabban visszarezgő fakó hangján a ködbevesző időkből.
Emlékek magunkról- magunknak.

Előzmények

Talán furcsának tűnik, de az ÁTC megalakulása 1954.- ben kezdődött, a VASAS IKARUS létrejöttével. Bár az sem kizárt, hogy még előbb, a Mátyásföldi Lawn Tennis Club (MLTC) megszüntetésével. Az MLTC a világháború előtt s azt követően 1949–ig a magyar teniszsport egyik fellegvára volt. Itt játszott és edzősködött ASBÓTH JÓZSEF, s kezdte budapesti pályafutását, a későbbi örökös bajnok: GULYÁS ISTVÁN. A katonai főiskola azonban bekebelezte a sportegyesület területét a játékosok szétszéledtek, az MLTC-t feloszlatták.

Az akkori gyakorlatnak megfelelően a hazai autóbuszgyártás fellegvárához magas szintű sportéletet rendeltek hozzá. Így többek között NB-I-es teniszcsapatot is alakítottak, 6 db salakos pályával. Ám szinte még labdába sem ütöttek a játékosok, máris támadták őket, a kor szellemének megfelelően, a tenisz úri sport, nincs helye a munkáshatalomban. Meg egyébként is: nem olimpiai sportág.

Három év múlva nyoma sem volt az első osztályú csapatnak. Néhány gyári dolgozó ütögetett s játszott a Bp. IV. osztályban.

Ez így ment 1972-ig. Ekkorra felnőtt egy új generáció, talán diplomatikusabb, talán energetikusabb volt elődeinél, de tény az, hogy pezsgő teniszélet kezdődött, házi bajnokságokkal, gyermekoktatásokkal. Az eredmények sem maradtak el: Bp II. osztályú csapat, több helyezés az egyéni bajnokságokon, 500 -1000 közötti ranglista helyezésekkel.

Két jelentős korszak emelhető ki:
1., 1974-78
2., 1981-84

Végül mi vezetett az IKARUS teniszszakosztályának megszűnéséhez?

Bonyolult üggyé vált, személyi ellentéteket, érdekeket sem nélkülözve. A lényeg: 1984 évvégén az IKARUS SE Elnöksége, olyan döntést hozott, hogy a teniszszakosztályt meg kell szüntetni. A hivatalos indoklás szerint, a játékosállomány az aktív versenyzőkorból kiöregedett, fejlődése megállt, magasabb osztályba lépése nem remélhető. Az utánpótlás nevelése nem folyik, de egyébként is, erre sem a környék lakóinak, sem a gyár dolgozóinak nincs igénye.

Bár ez ma már történelem, de talán az érem másik oldalát sem érdektelen megnézni:
– 1984-ben is mind az I, mind a II csapat dobogós helyen végzett a Bp bajnokságban,
– ha nem is tömeges létszámmal, de rendszeresen volt teniszoktatás, utánpótlásnevelés, amire
bizonyíték: sok ma még aktív játékos kezdte valamikor az IKARUS-ban, s ért el a magyar
ranglistán minősített helyezést.
– az igényekről pedig csak annyit, hogy ekkor kezdték bővíteni a kerületben a KÉV-METRO-n
teniszpályák számát, mert a megnövekedett számú érdeklődőnek az addig elkészült 8 db
kevésnek bizonyult.

A döntés megmásíthatatlan volt, bár a létező összes olyan fórumot megjárta az ügy ( Népsport, BTSH-elnöke, KISZ KB, stb.) ahol abban az időben úgymond a nép hallathatta a szavát.
Talán az egyetlen pozitív – máig kiható- momentuma az eseményeknek az volt hogy még jobban összehozta a tagságot, megerősítette az egymáshoz való kötődést, amit az bizonyít a legjobban, a társaság magja, akik magukénak érezték a szakosztályt, az elmúlt évek közös küzdelmeit, örömeit, az “egy mindenkiért s mindenki egyért” eszmeiségét, nem akartak szétválni, új egyesületbe igazolni, pedig a többség gond nélkül talált volna….

1985.

MEGALAKULÁS

A tagság 1984. 03.06.-án jött össze az IKARUS CLUB Étteremben, játék utáni törzshelyén, ahol megszámlálhatatlan pohár és korsó sör fogyott el az edzések végén ( talán közben is ) s a hazai bajnoki mérkőzéseket követően, eldönteni mi legyen a jövő. Tény, s ezen nincs mit szégyellni az idők távlatából, az összejövetel eredetileg búcsúestként lett összehívva, azzal a nem titkolt szándékkal: utoljára felejthetetlenül leissza magát a társaság s irány a szélrózsa, hiszen ha nincs közös jövő, legalább búcsúzóul nyújtsanak valami emlékezetest.

Ám az események váratlan és meglepő fordulatot vettek, az étterem üzemeltetőinek legnagyobb bánatára.

Kiderült ugyanis, hogy Árpádföldön a helyi lakosok az akkor szokásos módon, a tömeg- ill. a társadalmi szervezetek támogatásával ( Hazafias Népfront, ker.-i pártbizottság, ker.-i TSF, KISZ-bizottság, Tanács ) és segítségével teniszpálya építésbe fogtak. A pálya félig elkészült, de a lelkesedés elfogyott.

A döntés szinte percek alatt megszületett: új egyesületet kell alakítani, a pályát megszerezni, befejezni. És akkor ott a búcsú helyett egy új korszak kezdődött. Jellemző a társaság lelkesedésére, még egy korty pezsgőt sem ittak erre a nagyszerű kezdetre. Vagy talán nem akartak előre inni a medve bőrére, hiszen hányszor, de hányszor kerültek már olyan helyzetbe, hogy a hullámvölgyet követő remény újra csak csalfának bizonyult.

Ám most érezni lehetett, ha ezt a szalmaszálat elengedik, csakugyan vége mindennek.

1985. 03. 14.

Nagybetűs, pirosbetűs ünnep! Megalakult az ÁRPÁDFÖLDI TENISZ CLUB, az Á.T.C. Igen, ez az eredeti elnevezés. A kor ideológiai zavara, amely mit sem változott az addig elmúlt évtizedek alatt, azonban közbeszólt: Tenisz Club nem lehet, csak Torna Club.
Mit számított ez az apróság!

A lényeg, hogy ezután ment minden mint a karikacsapás. Volt pályának való terület, öltözővé alakítható szerszámoskamra, lelkesedés, akarat, mely tudjuk hegyeket mozgat, tennivágyás.

Az alakuló ülés Horváth Gábor lakásán volt. Az időjárás nem fogadta kegyeibe a háziakat, olvadt, szitált az eső s a sár is vendégmarasztalón ragadt. Az összejövetel rendhagyó módon, mint egy Budhista szentélyben, cipőlevétellel kezdődött s prózai okokkal folytatódott: ugyanis az egész házban nem volt annyi mozdítható ülőalkalmatosság, ahányan összejöttek. De ez a csekélység már senkit nem zavart, széken, kanapén, padlón helyezkedett el a társaság, érvényt szerezve a közmondásnak, “sok jó ember kis helyen is elfér”. A vendéglátók felkészültek ( bár palacsinta nem volt !), a tagok nem ettek, nem ittak, csak egyesületet akartak alapítani.

S ez megtörtént!

Kerüljön megörökítésre az ÁTC alapító tagjainak és első vezetőségének névsora:

1.
Barna Ferenc
11.
Juhász Ferenc
2.
Csertán Kálmán
12.
Kapitány Balázs
3.
Dóra István
13.
Koronthály László
4.
Fabók Szilárd
14.
Molnár Mihály
5.
Farkas János
15.
Popik János
6.
Fülöp László
16.
Privitzer Vilmos
7.
Gyepes László
17.
Rátonyi László
8.
Gyulai Tibor
18.
Szeiler László
9.
Homolya György
19.
dr. Záborszky Ferenc
10.
Horváth Gábor
20.
Edelényi Éva

A Club elnöke:
Horváth Gábor
A Club vezetősége:
Dóra István
Molnár Mihály (egyben elnökhelyettes )
Rátonyi László
Számvizsgáló Bizottság:
Fabók Szilárd (egyben a bizottság vezetője )
Homolya György
Popik János
Szakosztályvezető:
Juhász Ferenc

Álljon itt azok neve is akik- bár nem voltak a Club tagjai- a legtöbbet tették azért, hogy az Á.T.C megalakulhatott s támogatásuk nélkülönözhetetlennek bizonyult:

BTSH:
dr. Spiegel József elnök
Morvay Béla elnökhelyettes
Bp-i Teniszszövetség:
Jenőfi Attila főtitkár
XVI. ker.-i TSF:
Kiss István TSF-vezető
XVI. ker.-i körzeti pártbizottság:
Horinka József
XVI. ker.-i Tanácsi SE:
dr. Lente Istvánné
XVI. ker.-i GAMESZ:
Turzay Gábor igazgató
CORVIN Szakközépiskola:
Vida József igazgató

Elsősorban ők voltak azok, akik kiálltak az ügyért és lehetőségeikhez mérten eszközökkel, munkájukkal önzetlenül segítettek.
Bár azóta nagyot változott a világ, 10 év távlatából is, csak köszönet járhat nekik.

PÁLYAÉPÍTÉS
Mai szemmel visszatekintve, szinte hihetetlennek és naiv álomnak tűnt, de tény: a CSB kezdetére, május elejére a pályaépítés befejeződött.

Egy hónap alatt!

Igaz mosdási lehetőség még nem volt s az egyéb biológiai szükségletek nyomainak eltüntetésére is csak a jól bevált vödör állt rendelkezésre (a tévedések elkerülése érdekében: a vödörben volt a víz….), de mégis lehetett JÁTSZANI. A csapat egészségőre, fő ideológusa (dr. Záborszky Feri, ha valaki nem tudná ) szerint: a mellékhelyiségre csak az jár, aki nem hajtja ki magából játék közben a felesleges folyadékot.

Az időjárás is kegyeibe fogadta a csapatot. Abban az évben áprilisban csak akkor volt rossz idő , mikor nem dolgozott senki. Ilyenre pedig nem volt példa! Hétvégeken reggeltől estig, hétköznap sötétedésig mint szorgos méhecskék , serénykedtek a fiuk. Érdekes módon, minden mindig időre ott volt, s valamennyi munkafázisnak akadt önkéntes gazdája.

Mit ad Isten, pont akkor tettek le a közelben lévő bányában bontott salakot, amit egy Moszkvics furgonnal szállítottak át a pályára. Ez a jármű nem mindennapi eszköznek bizonyult, ugyanis a kormányának akkora holtjátéka volt, hogy a külső szemlélő joggal hihette, itt az első szervo kormányos szovjet autó. Sűrűn is váltották egymást a pilóták, mert kemény fizikai és szellemi munka volt azon a kb. 500 méteren az árokba csúszást megúszni.

Persze a legnagyobb élményt a pályakészítése jelentette. Csertán Kálmán fő-fő pályamesterként dirigálta a munkát s alig valószínű, hogy méltóbb irányító valaha is lesz e tájon. Éles szemmel vette észre a legkisebb hibát s még élesebb nyelvvel ösztökélte a lankadni látszókat. Meg is lett

az eredménye: a munkák végeztével az egyetlen gyengélkedő Kálmán volt, aki mindkét kezébe ínhüvelygyulladást kapott.
A környékbeliekre is átragadt ez a lázas tevékenység, s a segítőkészségük nem ismert határt, pedig ha valakiknek kellemetlenségük származhatott egyáltalán a pályatelepítésből, azok a szomszédos lakók. Hiszen a labda pufogása, a felfokozott játékszenvedély állandó zajforrásként jelentkezett náluk. Bizonyára akadtak pillanatok amikor náluk is betelt az a bizonyos pohár s legszívesebben felszántották volna a pályát, de még a környékét is. Becsületükre legyen mondva soha egyetlen rossz szóval nem illették a játékosokat s nem tettek az egyesület ellen sem lépéseket. BIBER család, LAJOS család, KARDOS család, mint közvetlen szomszédok

Köszönet érte!

És elérkezett a nagy nap a játéktér kicövekelése. A nyüzsgés és a lelkesedés minden eddigit felülmúlt. Érezte mindenki, hogy ez az utolsó fázis, ezután már csak a JÁTÉK következhet.
Következett is. A viták elkerülése érdekében mindenki csak meghatározott idejű játéklehetőséget kapott. A pálya beosztás nehéz, felelősségteljes feladatát Csertán Kálmán vállalta magára, aki, mint az tudott „súlyos kézsérüléssel” bajlódott. Ezért az első játék jogát ki is osztotta magára, mivel senki másnak nem merte átengedni a minőségellenőrzést. Diplomáciai érzékét dicséri, hogy ellenvetés nem volt, mindenki belátta ezen érvek kikezdhetetlenségét, s becsülettel végigvárta Kálmán szokásos hosszú játékát, hogy utána a mindössze percekig tartó saját ütögetését követően, Kálmán útmutatásai szerint, megint a friss salakos tenisz pálya rendbe hozását gyakorolja (gyakorolhassa).
Csoda-e ha a játéktér, még az ellenfelek szerint is, nagyszerű volt, csak a játéktudás vont némi kívánnivalót maga után. Na de nem lehet minden egyidőben nagyszerű és tökéletes.

Az IKARUS jogutódjaként a Bp. II. osztályában indulhatott a csapat, de sajnos az eredményeken meglátszott a játékhiány s nem segített a “taktikai erősorrend” sem. Az 5:4 arányú vereségek azt mutatják, hogy egy nagyon pici plusz hiányzott az üdvösséghez, azaz a bentmaradáshoz.

Az 1985. évi nevezési sorrend és az eredmények.

I. csapat

II. csapat

1.
Koronthály László

1.
Gyepes László
2.
Dóra István

2.
Molnár Mihály
3.
Privitzer Vilmos

3.
Fülöp László
4.
Gyulai Tibor

4.
Horváth Gábor
5.
Csertán Kálmán

5.
Fabók Szilárd
6.
Kapitány Balázs

6.
Farkas János
7.
Gyepes László

7.
Juhász Ferenc
8.
Molnár Mihály

8.
Rátonyi László
9.
Fülöp László

9.
dr. Záborszky Ferenc
10.
Horváth Gábor

10.
Homolya György

11.
Popik János

12.
Szeiler László

13.
Barna Ferenc

Az 1985. évi CSB eredményei:

I. csapat:

II. csapat

Tavasz
Ősz

Tavasz
Ősz
ÁTC – MÁVTI
4/5
4/5

ÁTC – MOM
2/7
2/7
– László Kórház
4/5
3/6

– EMG SK
4/5
4/5
– EMG SK
4/5
3/6

-Tétényi Kórház
7/2
5/4
– K. Lombik
4/5
3/6

– K.Lombik
7/2
9/0
– Művész SE
4/5
5/4

– Törekvés
4/5
4/5
– Főtáv
4/5
3/6

– XVII. Pedag.
4/5
3/6
– G. MÁVAG
4/5
1/8

1985. Bp. II. osztály végeredmény:

1.
László Kórház
14
12
2
24

2.
GANZ MÁVAG
14
11
3
22

3.
Művész SK.
14
7
7
14
/27:9/
4.
Főtáv
14
7
7
14
/15:21/
5.
K. Lombik
14
7
7
14
/12:24/
6.
EMG SK
14
6
8
12

7.
MÁV TI
14
5
9
10

8.
ÁTC
14
1
13
2

1985. Tartalék Bajnokság “B” csoport Végeredmény:
.
1.
XVII. Pedagógus
12
11
1
22
2.
MOM
12
10
2
20
3.
EMG SK
12
7
5
14
4.
Törekvés
12
6
6
12
5.
ÁTC
12
4
8
8
6.
Tétényi Kórház
12
3
9
6
7.
K. Lombik
12
1
11
2

1985. Augusztus 20.( Alkotmány Ünnep, Szt. István Napja, Új Kenyér Ünnepe)

Az ÁTC-nél is ünnep volt ez a nap (ez a hétvége) lévén háromnapos az ünnep.
Kezdődött az amatőrök bajnokságával, amelyre meglepően sokan jelentkeztek. Ezért az eredetileg csoport-körmérkőzésre tervezett viadalt 16-os tábláról egyenes kieséses rendszerben kellett lebonyolítani, s a párosokra már idő ( és erőhiány ) miatt nem került sor.
A győztesek:
1. PINTÉR FERENC
2. TATAY GÁBOR
3. DECSI ISTVÁN

Az esemény jelentőségét két tényező emeli meg. Az egyik: ekkor tűnt fel Pintér Ferenc, aki később a csapat meghatározó embere, vezéregyénisége lett. Az eseménnyel függ össze, bár csak családi vonatkozása van, Pintéréknél azóta sem készült el az a betonkerítés-lábazat, amelyet Feri 1/2 napra 1/2-be hagyott.
A másik: Nagy Laci első jelentkezése, oroszlánkörmeinek meresztgetése. Ekkor még a későbbi II. helyezett nagyobb rutinja érvényesült, de a “fertőzés” végérvényesre sikerült.

Az igazolt játékosok versenye kiszélesedett, ugyanis neveztek egy kerületi egyesület az EMG SK versenyzői: Müller Ferenc. Tóth Péter, Valkó Oszkár, és a HTG Vasasból: Barna István, valamint az amatőr győztes Pintér Ferenc.( Lassan érthetővé válik az el nem készült kerítés…)

Az első egyéni bajnokság végeredménye:

1. MÜLLER FERENC
2. GYULAI TIBOR
3. FÜLÖP LÁSZLÓ
4. PINTÉR FERENC

Az első páros bajnokság végeredménye:

1. MÜLLER FERENC- PINTÉR FERENC
2. FÜLÖP LÁSZLÓ- FARKAS JÁNOS
3. BARNA ISTVÁN- HORVÁTH GÁBOR

Csodálatosan szép napok voltak. Az égiek nem sajnálták a meleget, fogyott a sör, az üdítő, a fölösleges kiló, már akin volt. Hosszú-hosszú évekig a hűtőszekrény ajtaján ott díszelgett a felirat:
– import sör. 12 Ft
– Kőbányai 10 Ft
– üdítő 6 Ft
A kiszolgálás becsületkasszásan működött, s működött, mert hiány soha nem volt.

Nagyszerű évnek bizonyult az 1985-ös, csak egy szépséghibája akadt: a búcsú a Bp. II. osztálytól. Ugyan mindenki fogadkozott, hogy 1986-ban bajnokság és vissza a II. osztályba, de érezhető volt: számottevő erősítés nélkül, kevés az esély.

S ekkor, mint a mesében, besütött a napfény. Egy esős őszvégi- téleleji napon ( úgy tűnik, az ÁTC életében a rossz időjárás a nagy változások kisérő jelenségei ) két váratlan vendég jelentkezett Horváth Gábornál, Gyulai Tibor és a vele érkezett Schmidt Gábor, aki akkor a magyar tenisz ranglistán a 110. hely környékén volt található.

Schmidt Gábor egyesületet keresett, mivel akkori klubjával, a KÉV METRÓ-al megromlott a viszonya. Csak annyit kért, hogy néhány tanítványa vele jöhessen, s adjon lehetőséget az ÁTC a magán óráit megtartani. Ennek fejében hivatalos oktatást is tart, egyesületi ellenszolgáltatás nélkül. A megállapodás gyorsan megköttetett.

1985. 11. 30.- án az Elnökség ülést tartott, ahol Juhász Ferenc lemondott a szakosztály vezetésről, s helyére Schmidt Gábor került.

Ezzel egy új fejezet kezdődött az ÁTC életében.

1986.

A nagy visszatérés éve !
A gyász éve !
Az első fluktuáció éve !

A nagy cél, a visszakerülés foglalkoztatta a tagságot. Már csak azért is, hogy az IKARUS felé bizonyítani lehessen: korai volt pálcát törni a szakosztály felett. A szent cél érdekében további erősítések történtek. Így került a csapathoz KOVÁCS István és az előző évi amatőr bajnok PINTÉR Ferenc. Leigazolásra kerültek a Schmidt Gábor által oktatott gyerekek, – DÉSI Renáta, GOLD Attila, TOMECZ András, ifj. TOMECZ György – akik egyéni versenyeken igazolták tehetségüket, s egyszer- egyszer, ha már eldőlt a mérkőzés, még a felnőtt csapatba is bekerültek egy- egy páros erejéig.

1986. 01. 23.-án volt a szokásos éves Közgyűlés, amelyen már az új versenyzők és a pártoló tagok is részvettek.

A feljutás mellett a környezet kialakítását, csinosítását tűzte maga elé a tagság. Szinte vibrált a levegő az egész értekezlet alatt. Érezni lehetett, hogy a csapattagok mindenre elszántak, akarnak és tudnak is majd nagyot alkotni.

Valóban, az ÁTC történetének első aranykora következett.

Ekkor még minden harmonikus, kiegyensúlyozott volt. Meghirdetésre került – IKARUSI hagyományok alapján – az “ÉV TENISZEZŐJE” versenysorozat, amelynek díja, egy szerény serleg, az évzáró vacsorán került átadásra. A serleg nem képviselt értéket, de mindenki szerette. Bonyolult számítási mód szolgált a győztes meghatározására. A számítás alapelve az volt, hogy a rendszeres játékra, a minél jobb eredmény elérésére ösztönözzön.

A CSB-re nevezést óriási taktikai ( stratégiai ) tanácskozás előzte meg. Abban mindenki egyetértett, hogy Schmidt Gábor az első és Kovács István a második játékos. Sokkal inkább a többi posztért ment a harc. A korábbi stabil első csapatbeli játékosok, érzelmileg nehezen viselték el a második csapatba kerülésüket, de végül belátták, a Bp. II. osztályba kerülésért ezt az áldozatot meg kell hozni. Ekkor még nem tudták, hogy a Tartalék III. osztály mezőnye “sűrűbb” mint az első osztályé.

Az 1986.-os CSB-re nevezés sorrendje:

I. CSAPAT

II. CSAPAT

1.
Schmidt Gábor

1.
Horváth Gábor
2.
Kovács István

2.
Gyepes László
3.
Gyulai Tibor

3.
Dóra István
4.
Privitzer Vilmos

4.
Fülöp László
5.
Csertán Kálmán

5.
Koronthály László
6.
Pintér Ferenc

6.
Barna Ferenc
7.
Horváth Gábor

7.
dr.Záborszky Ferenc
8.
Gyepes László

8.
Fabók Szilárd
9.
Dóra István

9.
Farkas János
10.
Koronthály László

10.
Juhász Ferenc
11.
Gold Attila

11.
Rátonyi László
12.
Tomecz György

12.
Szeiler László

Nagyszerűen indult a CSB. az I. csapat szempontjából. 9:0 Belker.Szállitók . majd egy pszihológiai győzelem a Bp. Turist ellen.

Történt ugyanis, hogy a Bp. Turistnál létkérdéssé vált a feljutás sőt – állítólag- komoly célprémium is be lett ígérve, de pályájuk nem volt. Ezért feladva a pályaválasztói jogot, délutáni kezdést kértek. Rendben haladtak az egyéni mérkőzések, amikor Gyulai Tibor felfigyelt az ellenfél egyik, a többiekhez képest feltűnően ügyes, túlságosan is “jókezű” versenyzőjére. Először csak csendben jegyezte meg, hogy ő ezt a “srácot” valahol másutt is látta már játszani, de akkor mintha másképp hívták volna. A sötétedés miatt a párosokat a következő hét keddjére kellett halasztani. Ekkor Tibor, aki időközben informálódott, előállt a farbával:
“- Ne haragudjatok”, -mondá Tibi- “de nekem úgy tűnik, hogy a ti játékosotok mintha nem az lenne, aki. Vagy netán nagyot hall, mert az előbb szóltam neki a mérkőzéslapra beirt néven s még csak nem is reagált rá. Megmutatnátok az iratait. Tudom, ez a mi szintünkön nem szokás, de hülyének nézni az ellenfelet sem az.”
Mire a Turist képviselője:
“- Ne firtassuk tovább a dolgot, természetesen tiétek a pont. Akinek ilyen jó a szeme, az megérdemli.”
Miután az egyénik után 3:3-ra állt a találkozó, köztük a ” néger” győzelmével és páros nevezésével, a többi már csak formaság volt. A történethez tartozik, hogy Tibi már csak azt követően hozta szóba észrevételét, amikor a párosok összeállítása már megtörtént.
Na, hja reklamálni tudni kell!

A mérkőzés másik érdekessége, Pintér Feri debütálása, s sima győzelme Kassai Róbert ellen.

Ekkor jött a hidegzuhany!

Schmidt Gábort ismerősei meghívták Monakóba, amit érthető okokból nem utasított vissz, s emiatt egy hétvégét – 2 mérkőzést – kihagyott. Az eredmény: szombaton vereség a NAK-tól, minden erőfeszítés ellenére, majd következett vasárnap a KOGÉPTERV, akik hagyományosan jó csapat és nagy küzdők. Az ÁTC-sek letörve az előző napi váratlan vereségtől riadt nyuszikként léptek pályára. Katasztrofálisan indult a mérkőzés. Gyulai Tibor, Csertán Kálmán, Horváth Gábor kikapott, Kovács István harmadik szett tie break-ben 2:5-re állt. De ilyen a tenisz, mégis ő nyert. (3:3 az egyénik után). Jöhettek a párosok, amelyben az ÁTC – eddig általában – harmatgyönge volt. Kovács I. Privitzer V.-el váratlanul simán nyert, míg Gyulai T Csertán K.-al kikapott. A döntés a Horváth G. – Pintér F. párosra maradt, úgy, hogy Horváth G. az egyéniben .3 gémet csinált. S a csoda bekövetkezett, 6:0, 7:6-ra nyert az ÁTC párosa, de hogyan. A második szettben már 5:2-re vezettek, amikor megremegett az ütő a kezükben, s pillanatok alatt az ellenfél vezetett 6:5-re. Felrémlett a harmadik, döntő, szett veszélye, ám ekkor összekapták magukat a fiuk s a rövidítésben hozták a párost s ezzel a mérkőzést is.

Több botlás már nem jött közbe. még azt is kibírta a csapat, hogy a KOGÉPTERV elleni őszi visszavágón Csertán K. ” megcsinálta ” az év sztoriját.
Történt ugyanis, hogy Csertán K. szoros meccset vívott az ellenfelével, s döntő játszmára került sor. Kálmán nagyszerűen játszott, biztos győztesnek látszott. Ám 4:1-es vezetésénél vita támadt, nem tudtak megegyezni, hogy az eredmény 4:1 a Kálmán, vagy 3:2 az ellenfél javára. A vita odáig fajult, hogy már az egész találkozó hangulatát elrontotta, mígnem Kálmán megelégelvén a dolgot odaszólt ellenfelének:
“- Tudod mit, kezdjük a 3. szettet újra.” S előlről kezdték. Az eredmény: 6:1 Kálmán javára.

Az I. csapat 1986. évi eredményei:

Tavasz
Ősz
ÁTC – Belker. Száll.
9/0
7/2
– Bp. Turist
6/3
8/1
– NAK
4/5
7/2
– KOGÉPTERV
5/4
7/2
– R. Keresztúr
8/1
8/1
– Erzsébetváros
6/3
5/4

Az 1986. évi Bp. III. osztály végeredménye.

1.
ÁTC
12
11
1
22
2.
Erzsébetváros
12
7
5
14
3.
KOGÉPTERV
12
7
5
14
4.
Bp. Turist
12
7
5
14
5.
NAK
12
6
6
12
6.
R. Keresztur
12
4
8
8
7.
Belker Száll.
12

12
0

Ezalatt a II. csapat sem tétlenkedett, de kiderült nem kezdők alkotják a mezőnyt. Velük is történt néhány emlékezetes eset. Az első mindjárt a KÉV. METRO II. legyőzése, ahol országos ranglistás fiatalok játszottak, a szó szoros értelmében, ugyanis egyszerűen nem tudtak nyerni: ha harmadszor is visszakapták a labdát sértődötten elütötték azt.

A GRÁNIT elleni mérkőzés Fabók Szilárd nagy napja volt. Az ellenfél taktikázott és a 6. helyen egy rutinos, bár kissé túlsúlyos, és még ennél is nagyobb képű játékost játszatott, aki a bemelegítő ütéseket látva, úgy érezte elég csak az ütőjét a pályára küldeni. Szilárd a maga csendes, visszafogott stílusában, minden labdáért elment, szinte megszállottként küzdött. Nagyképű ellenfele először csak gúnyosan mosolygott Szilárd technikai fogyatékosságain, ám mire észlelte, hogy micsoda küzdővel áll szemben, már késő volt. Szilárd megismételte azt a bravúrt, amit az IKARUS-ban történt debütálásakor: akkor ugyanis legyőzte az EMG- ből a sokkal esélyesebb Müller Ferencet.

Az már csak hab volt a tortán, hogy Szilárd a párosban ugyanezt az ellenfelét, aki pedig mérgében annyira felszívta magát, hogy egyszerűen nem tudott hibázni, okos taktikával ismét le tudta győzni.

A II. csapathoz fűződik a leghosszabb játéknap is. Ősszel a KFKI elleni mérkőzés rendkívül szorosan alakult: 6 egyéni és 2 páros után 4:4-re állt s ekkor következett a mindent eldöntő 3. páros. Barna F.és Fabók Sz. este 3/4 7- kor, szürkületben, a 3. szettben, 6:6-ra álltak. Felvetődött, hogy sötétedés miatt halasztódjon későbbre a rövidítés. Persze Árpádföld sincs éppen a szomszédban a városközpontból nézve, hát még Budáról a Konkoly Thege utcától, ezért a befejezés mellett döntöttek. Tie-break 9:9-nél Barna F. úgy remegett mint a kocsonya. Egy 110 kg -os kocsonya!
“- Szilárd”- súgta elhaló hangon “csinálj már valamit, mert én az ütőt is alig bírom tartani.”
S Szilárd “csinált” valamit. Először adogatásfogadásból elindított egy kereszttenyerest, majd a saját adogatását követően fonákkal a hálóra “ütötte” a labdát, amely a sötétség jótékony homályába veszve átcsorgott az ellenfél térfelére. Ez volt a meccslabda!

A II. csapat CSB eredményei:

tavasz
ősz
ÁTC – KFKI
3/6
5/4
– KÉV. METRO
7/2
6/3
– Gránit
3/6
4/5
– BVSC
2/7
7/2
– Húsos
4/5
0/9
– BMTE
2/7
2/7

Az 1986. évi Bp. Tartalék III. osztály “D” csoport végeredménye:

1.
BMTE III
12
10
2
20
2.
Húsos III
12
9
3
18
3.
Gránit II
12
7
5
14
4.
BVSC II
12
6
6
12
5.
KFKI II
12
4
8
8
6.
ÁTC II
12
4
8
8
7.
KÉV. METRO II
12
2
10
4

Az év általános jókedvét gyászos esemény árnyékolta be. Váratlanul és tragikus hirtelenséggel 37 éves korában elhunyt HOMOLYA GYÖRGY. A szíve vitte el, amely oly elhasznált volt mint egy 70 éves emberé. A felesége a második gyermeküket várva a 8. hónapban volt ekkor. A Gyuri, aki szívesebben segített, mint játszott, s aki kapcsolatai révén támogatást szerzett a BTSH -tól, egyszer csak nincs többé. Szinte felfoghatatlan volt.

Koránál fogva a csapat legtöbb tagja először találkozott ilyen közeli és brutális módon a halállal, s volt, aki nem tudta kiheverni e csapást. Nem tudta elviselni annak a tudatát, hogy ez a pálya, ez a környezet amely eddig összeforrt Homolya Gyurival, nélküle disszonánssá vált.
Az élet kegyetlen törvénye: aki él, az halad.
A halál egy pillanatra megállítja a túlélőt, de már megy is tovább minden a maga utján. Ezt nem tudta feldolgozni magában, s maradt el a társaságtól a legcsendesebb, a leginkább magába hajló, a szintén csupaszív Popik János.

Ebben az évben elmaradt az évzáró vacsora, a feleségek, a barátnők egész éves áldozathozatalának köszöntése. Valahogy senkinek nem volt kedve mulatni.
Szinte észrevétlenül fejeződött be az “ÉV TENISZEZŐJE” sorozat, valamint az Augusztus 20- i verseny

Az Augusztus 20-i verseny végeredménye:

Amatőr egyéni

Amatőr páros
1.
Csörgei Miklós

1.
Csörgei M. – Tomecz Gy.
2.
Nagy László

2.
Nagy L.- Csordás László
3.
id. Tomecz György

3.
Decsi István – Palásti I
4.
Palásti István

Igazolt, egyéni

Igazolt, páros
1.
Schmidt Gábor

1.
Schmidt G.- Pintér F.
2.
Müller Ferenc (EMG SK )

2.
Fáy F.-Szép F.( EMG SK )
3.
Kovács István

3.
Barna I.- Horváth G.
4.
Pintér Ferenc

4.
Juhász F.- Szeiler L.

Az 1986. évi “ÉV TENISZEZŐJE” verseny végeredménye:

1. SCHMIDT GÁBOR
2. PINTÉR FERENC
3. HORVÁTH GÁBOR

A sportsikerek közben elkészült a Zuhanyzó és a WC helyiség is. Így végre komplett szociális blokkal rendelkezett az egyesület.

Tovább bővült a Pártoló Tagok ( nem igazolt játékosok ) létszáma is. Ekkor lett tag: CSIK István, SIMÁNYI Andor, id. TOMECZ György, VARGA Ferenc.

Összességében, 1986. évben a kitűzött célokat elérte az egyesület, csak Homolya Gyuri halálát lehetne meg nem történtté tenni….

1987

Az év első eseménye a február 19.-i Közgyűlés, amely az akkor megszokott forgatókönyv szerint zajlott le. Megjelentek a párt, a TSF, a XVI Tanácsi SE, a Hazafias Népfront képviselői. Ekkor kerültek átadásra a 86. évi ÉV TENISZEZŐJE sorozat dijjai is.
A Közgyűlés megállapította és határozatban is rögzítette, hogy rendkívül eredményes két évet tudhat maga mögött az Egyesület.

Mi jöhet még?

Természetesen a Bp. I. osztályba feljutás, amire nem volt példa még az IKARUS esetében sem.
S talán a harmadik pálya elkészítése, hiszen a megnövekedett taglétszám, a gyermekoktatások miatt sokszor vált feszültté a hangulat, mert csak hosszas várakozás után lehetett játéklehetőséghez jutni.

A felkészülést segítette egy háromnapos házibajnokság ápr.29- máj.1. között. Utólag nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy elhibázott döntés volt. Tudvalévő, hogy egy házibajnokság elsősorban presztízs meccsek sorozata. Még az is bizonyítani akar, aki egyébként nem ambicionálja különösebben magát. A három nap alatt szinte mindenki kiégett, (leégett az első nyári napsütéstől ), elfáradt s az eredmények sem hoztak meglepetést:

1., Schmidt Gábor
2., Pintér Ferenc
3., Fülöp László
4., Gyulai Tibor

Az I. csapat nevezési sorrendje és az elért eredmények:

Játékos
J
Gy
V
%

1.
Schmidt Gábor
12
8
4
67

2.
Gyulai Tibor
12
4
8
33

3.
Csertán Kálmán
5
2
3
40

4.
Privitzer Vilmos
11
7
4
64

5.
Pintér Ferenc
12
10
2
83

6.
Gyepes László
5

5

7.
Fülöp László
12
11
1
92

8.
Horváth Gábor
3

3

Rosszul indult a bajnokság.Váratlan vereség a Főtávtól, bár ellenük korábban sem igen ment a játék. Pedig a két METAFLEX pálya mellett egy salakoson is lehetett játszani. S ott pont a Pintér Feri veszített, de el kell ismerni, ellenfele aznap nagyon jó volt, “elsült a keze”. Ősszel a visszavágón kegyetlen bosszú következett: már az egyénik után 5/1-re állt a mérkőzés. Ekkor csak a csapat éljátékosa Schmidt Gábor veszített.

Az EGI elleni vereséget követő fölényes győzelem a Rádió felett még biztató volt, ám a Fabulontól kapott 8/1-es “zakó” után már látszott a feljutás esélye elszállt. S ekkor érdekes módon lehiggadt a társaság, s a hátralévő 8 mérkőzésből már csak egyet bukott el.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, hiszen egyöntetű volt a vélemény, a házibajnokság okozta a rossz kezdést.

Ebben a szezonban is volt néhány emlékezetes jelenet:

Schmidt G. az EGI ellen tavasszal rossz formában játszott, de az objektivitás érdekében meg kell mondani, hogy nem rossz ellenfelet kapott, egy idősebb, rutinos játékos személyében. Az őszi visszavágóra nagyon készült, de már az első labdameneteknél látszott, aznap sem lesz könnyű dolga. Olyannyira nem, hogy az első szettet el is veszítette. Ami ekkor következett az maga volt a rémálom. Schmidt G. el kezdte “cikizni” az ellenfelét, Pl. annak adogatásakor a labda feldobásakor közölte, hogy “not redy”, vagy a második adogatás előtt komótosan fűzni kezdte a cipőjét. Sikerült is kibillentenie lelki nyugalmából az ellenfelet, aki előbb csak magában, majd egyre hangosabban adott hangot nemtetszésének, olyannyira, hogy szó szót követően kishiján összeverekedtek. A csattanó így is úgy is elmaradt: Schmidt G. három szettben elveszítette a mérkőzést.
Szintén Schmidt G.-hez fűződik az Egyesület bélyegzőjének elvesztése. No nem Ő lett a pecsétőr, hanem az történt, hogy valami hivatalos ügyben kellett eljárnia, amit követően a bélyegzőt, a kocsijában hagyta a többi tenisz felszerelésével együtt. Akik ismerik a “Kárpátok Gyöngyének” titulált Daciát, azok tudják, hogy csak az nem nyitotta ki a csomagtartóját aki nem akart semmit se betenni oda. Viszont a biztosító gálánsan fizetett….

Azóta nincs bélyegzője az ÁTC-nek. Akkor ugyanis óriási tortúra, hivatalos engedélyeztetés, bejelentési kötelezettség után lehetett csak elintézni, ma meg már senki nem kéri, jó a barkácsolt is.

Az I csapat 1987. évi eredményei:

Tavasz
Ősz
ÁTC- FŐTÁV
3/6
7/2
– EGI
3/6
4/5
– Rádió
8/1
8/1
– Fabulon
1/8
5/4
– Mélyépterv
7/2
7/2
– ÉVM
5/4
5/4

Az 1987. évi Bp. II. osztály “A” csoport végeredménye:

1.
EGI
12
9
3
18
(10:8)
2.
Fabulon
12
9
3
18
(8:10)
3.
ÁTC
12
8
4
16

4.
FŐTÁV
12
6
6
12

5.
ÉVM
12
4
8
8

6.
Mélyépterv
12
3
9
6
(10:8)
7.
Rádió
12
3
9
6
(8:10)

A II. csapat nevezési sorrendje és eredményei:

Játékos
J
Gy
V
%
1.
Horváth Gábor
10
5
5
50
2.
Fülöp László
4
4

100
3.
Dóra István
10
2
8
20
4.
Barna Ferenc
8
3
5
38
5.
Koronthály László
11
5
6
45
6.
Hámori Péter
9
5
4
56
7.
Molnár Mihály
6
2
4
33
8.
Nagy László
11
8
3
73
9.
dr. Záborszky Ferenc
1

1

10.
Szeiler László
1

1

A II. csapat szerény reményekkel indult a küzdelembe. Már a sorsolásnál látszott komoly, nehéz ellenfelekkel kerültek össze. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért náluk sem maradtak el az emlékezetes pillanatok.
– Az egyik szenvedő alanya Barna F. volt a Húsos elleni hazai meccsen, ahol is a sors a mezőny talán legkellemetlenebb stílusú játékosával, a közel 70 éves Esztergály Gyula bácsival hozta össze.

Az öreg valamikor neves játékos volt, ám mostanra csak rutinjára tudott támaszkodni, amiből persze nem is kevéssel bírt. Nos amikor meglátta, hogy Barna F. elég jól üt és biztosan nyes, el kezdte emelgetni az ég felé a labdát, amely akkorákat ugrott, hogy a még magas Ferinek is nyújtóznia kellett. Gyertyái ugyan nem világították meg a pályát, de rávilágítottak egy ősi igazságra: a ravaszság többet ér az erőnél.

Ugyancsak kellemetlen, emlék a G. MÁVAG elleni őszi mérkőzés. Történt ugyanis, hogy az ellenféltől csak 4 játékos jött el, ami azonnal 3 megnyert mérkőzést jelent. A maradék 6- ból kellett volna 2 megnyerni. Koronthály L. egyedüliként hozott egyet, a többiek “betli”, ami ugyan kártya műszó, de rendkívül kifejező. A 2 páros közül is elég lett volna egy, de nem sikerült. A Horváth- Molnár páros 3 szettes óriási, tie- break-es küzdelemben veszített.

De ne csak negatívumokról legyen szó:

A csapat új ifjú reménysége NAGY Laci a katonaságtól hazajárva családja helyett a másik családját a teniszeseket látogatta, s az eredmény nem is maradt el 11 mérkőzésből 8 győzelem 3 vereség 73%-os teljesítmény, s a 2. legjobb pontszerzője lett a csapatnak.

A végére is maradt esemény: a TAURUS elleni mérkőzésen Horváth G. az 1. helyen játszva legyőzte azt a Lénárd Károlyt aki akkor már 2 éve veretlenül játszott mind a CSB.-n, mind a korosztályos veterán versenyeken.

A II csapat CSB. eredményei:

Tavasz
Ősz
ÁTC- Erzsébetváros
6/3
7/2

– KÉV METRÓ
4/5
9/0

– Husos
1/8
2/7

– Ganz Mávag
4/5
4/5

– EMG
5/4
5/4

– Taurus
0/9
3/6
Az 1987. évi Bp. Tartalék III. osztály “D” csoport végeredménye:

1.
Húsos III.
12
12

24

2.
Ganz Mávag II.
12
8
4
16
(10:8)
3.
Taurus II.
12
8
4
16
(8:10)
4.
ÁTC II.
12
5
7
10

5.
KÉV METRO II.
12
4
8
8

6.
EMG II.
12
3
9
6

7.
Erzsébetváros II.
12
2
10
4

Mi történt még ebben az évben?

Talán a legfontosabb: a harmadik pálya alapjai és körvonalai lerakásra kerültek. A sportbeli átmeneti visszaesés dacára töretlen maradt a jókedv, az elszántság. Bár így utólag visszagondolva, mintha már valami porszem került volna a gépezetbe, megjelentek az első viharjelző felhőcskék az ég alján. Pedig hol volt még az igazi vihar…

Az évet ismét a jól bevált, hozzátartozókkal közös, vacsora zárta, eredményhirdetéssel, búcsúpezsgővel.

1988.

Ismét fogadkozásokkal kezdődött az év. Természetesen a nagy és elérhetetlen, szent cél: a Bp. I osztályba feljutás. Szinte mindenki érezte, most vagy soha. Most még van annyi lendület a társaságban, hogy a feljutást követően is helyt tudjon állni a magasabb osztályban. De már ekkor beindult a suttogás. minek a feljutás, csak pofozó gép szerep jut nekünk. A Schmidt G.-nek fontos ez az egész, hogy megmutathassa a KÉV METRO-soknak: lám itt is elérte azt amit náluk. Tény ami tény, Schmidt G. rendkívül erőszakosan hajtotta a tagságot, nem tett kivételt senkivel s akinél úgy látta nem húz megfelelően vagy nincs benne elég ambíció azzal összeveszett, jobb esetben addig piszkálta amíg az illető meg nem unta s elmaradt az első csapattól. A külső szemlélő előtt egy egységes, jó szellemű gárda jelent meg, de belül már megpattant valami, ami igazából a következő két évben csúcsosodott ki. De erről majd a megfelelő időben.

Az I. csapat vonatkozásában minden tekintetben a csúcspontot jelentette ez az év. Az alapítótagok játéktudása, akarata meghozta a várva-várt sikert: bajnokság s feljutás a Bp. I. osztályba.

Már a sorsolásnál látszott, hogy a két legnagyobb ellenfél: a Zugló és az OTP lesz. A Zugló elsősorban a bitumenes pályája, míg az OTP jó játékos állománya miatt.

Rögtön az első fordulóban jött a Zugló. Hatalmas küzdelem alakult ki, bár Schmidt G. és Pintér F. viszonylag hamar, könnyen nyertek, a többi pályán többször is bizonytalanná vált a mérkőzés végső kimenetele. Különösen a 3. és 6. pályán Gyulai T. és Horváth G. 3 szettes meccsén voltak kritikus pillanatok. Végül mindketten hozták a meccsüket s ez döntőnek bizonyult, mert a párosok közül csak a kötelező egyet sikerült megnyerni.

S másnap az OTP a speciális műanyag pályán, amely ráadásul az elhasználódástól még rendkívüli módon csúszott is. Az egyénik utáni 4/2, egy páros nyeréssel jó esélyeket kínált. A Pintér- Schmidt páros könnyedén játszva a második szettben már mérkőzés labdához jutott, de ekkor furcsa jelenet következett:

Az ellenfél egyik játékosa, – VAD Dezső, korábban magyar válogatott, Davis- Kupa kerettag is volt, rutinos öreg róka, akinek a gyorsasága már megkopott de a keze és az esze még a régi, – a meccslabdát adogatás fogadásból röviden keresztbe a folyosóba ejtette, amit Schmidt G. könnyedén elért s ahelyett, hogy szinte bárhova beütötte volna, ugyancsak röviden, keresztbe áttette Vad D. felé. Vad D. e nyílt provokációra úgy, válaszolt, hogy ismét rövid keresztet ütött Schmidt G. lába elé, aki megintcsak rövid ejtéssel válaszolt. Ezt megismételték még kétszer, egyre finomabb és nehezebben megjátszható labdákat ütve, míg Schmidt G. hibázott. Ekkor még senki nem gondolta, hogy ez az elveszített poén a páros és végső soron az egész mérkőzés elvesztéséhez vezet majd.

Ezután már nem volt több megbotlás. A csapat erejét mutatja az is, hogy a nem salakos pályákon is győzni tudott.

Az ősz legizgalmasabb perceit a Zugló elleni meccs hozta. Eltérően a korábbi mérkőzésektől, most csak 3:3 volt az egyénik után. És az is milyen nehezen született meg. Már az indulás is: Pintér F. elkésett, Privitzer V. pedig mégsem érkezett a türelmi időn belül. Minden veszni látszott, hiszen Horváth G. is elveszítette az első játszmát s a másodikat is kin-keservesen hozta tie-break-el. A harmadikban pedig már 4:1 volt az ellenfele javára, de mégis sikerült nyernie az ellen a Nagy László ellen (immár másodszor, akinek, a pletykák szerint, nem kis része volt az ikaruszi tenisz megszüntetéséhez). A győzelemhez és a bajnoksághoz legalább két páros kellett. Az egyik a Pintér – Privitzer gyorsan meglett, de a másik, a Schmidt-Fülöp, annál nehezebben, ugyanis a döntő játszmában az ellenfélnek már meccslabdája volt 5:3-nál. Az ÁTC stáb közben a szettek arányát számolgatta, hogy vereség, azaz holtverseny, esetén ki a jobb. Csak Fülöp L. nem számolt. Talán élete legnagyszerűbb páros játékát nyújtva az egész mezőny fölé emelkedett, s a végén begörcsölt lábbal, összeszorított fogakkal küzdve kiegyenlítettek, majd végül a győzelmet is megszerezték.

Az I. csapat nevezési sorredje és eredményei:

Játékos
J
GY
V
%
1.
Schmidt Gábor
12
11
1
92
2.
Pintér Ferenc
12
12

100
3.
Gyulai Tibor
11
6
5
55
4.
Fülöp László
12
6
6
50
5.
Privitzer Vilmos
11
8
3
73
6.
Csertán Kálmán
5
4
1
80
7.
Gyepes László


8.
Horváth Gábor
9
9

100
9.
Barna Ferenc


10.
Nagy László


11.
Dóra István


12.
Hámori Péter


Az I. csapat CSB. eredményei

Tavasz
Ősz
ÁTC – Zugló
5/4
5/4
– OTP
4/5
9/0
– G. Danubius
7/2
7/2
– Bp. Turist
6/3
8/1
– G. Mávag
9/0
6/3
– ÉVM
9/0
9/0

Az 1988. évi Bp. II osztály “B” csoport végeredménye:

1.
ÁTC
12
11
1
22
2.
Bp. Turist
12
8
4
16
3.
Zugló
12
7
5
14
4.
OTP
12
6
6
12
5.
G. Danubius
12
4
8
8
6.
ÉVM
12
3
9
6
7.
G. Mávag
12
1
11
2

A II. csapat viszont a széthullás határára érkezett. Legtöbbször még a 6 játékos sem jött össze sőt egy alkalommal az OKGT ellen rossz időpont egyeztetés miatt ki sem tudott állni. Gyepes L.-t munkahelyi elfoglaltság, Fabók Sz.-t makacs sérülés, Nagy L.-t katonai szolgálat akadályozta. Horváth G. pedig többnyire az I. csapatnál játszott. Még így is, csonkán, a legtöbbször csak nagy küzdelem árán adta meg magát a gárda. Ki kell emelni dr. Záborszky F. játékát aki a csapat korelnökeként, korábbi két infarktusát és súlyos szívműtétjét feledtetve, fiatalos lendülettel, elveszett labdát nem ismerve küzdött a nála nem egyszer 12-20 évvel fiatalabbak ellen s a II. csapat legponterősebb játékosának bizonyult.

Mesélik: egy alkalommal, amikor ügyeletből “ugrott ki” játszani s az ügyeleti autó a pálya mellett várt, hívás érkezett. A betegnek súlyos rohamai vannak azonnal orvosi beavatkozás kell. Doktor Feri csak úgy két labdamenet között kiszólt: -kérdezzétek meg, eszméleténél van a beteg? Jött a válasz: -igen, de erős görcsei vannak a gyomrában. Rendben, nyugtassák meg rövidesen indulunk. Igen ám, de az ellenfél nem respektálta a ezt a tényt, s nem akarta megadni magát. Egy kis idő elteltével ismét, sürgető hívás érkezik: az előbbi beteg már igen nagyon rosszul van. Kérdezzék meg.-hány éves a beteg? 24 -jött a válasz. Akkor még lejátszom a meccset, fiatal szervezet sokat kibír-nyugtázta a dolgot a csapat közkedvelt Dokija.

Később mondta el, hogy régi pacienséről volt szó, aki nagy hipohonder s minden ügyelet alkalmával kihivatja az orvosokat, akik ismerve ezt a tulajdonságát, sokszor nevelő célzattal, nem mennek ki az első hívására. Egyébként akkor is csak szélgörcsei voltak, amelyek kiérkeztére már meg is szűntek.

A II. csapat nevezési sorrendje: A II. csapat CSB. eredményei:
Játékos

Tavasz
Ősz
1.
Gyepes László

ÁTC – Zugló
3/6
6/3
2.
Horváth Gábor

– MNB
5/4
1/8
3.
Barna Ferenc

– Sz. Spart
2/7
3/6
4.
Nagy László

– Ujlaki
2/7
4/5
5.
Dóra István

– Zalka M.
4/5
5/4
6.
Hámori Péter

– OKGT
5/4
0/9
7-
dr. Záborszky Ferenc

– MOM
2/7
2/7
8.
Fabók Szilárd

9.
Juhász Ferenc

10.
Farkas János

11.
Szeiler László

12.
Gold Attila

Az 1988. évi Bp. III. osztály Tartalék “A” csoport végeredménye:

1.
MOM II.
14
13
1
25
-1 bünt. pont
2.
Szolg. Spart. II.
14
9
5
18
(9:9,21:19)
3.
Ujlaki II
14
9
5
18
(9:9,19:21)
4.
OKGT-BSE II
14
8
6
18

5.
Zugló III.
14
7
7
14

6.
MNB II
14
5
9
9
-1 bünt. pont
7.
ÁTC II.
14
4
10
5
-3 bünt. pont
8.
ZalkaM. II.
14
1
13
1
-1 bűnt. pont

Ez volt az első év, amikor már öreg – pardon- veterán csapat is indult, részben a több játéklehetőségért, részben a sikerélményért, hiszen a közel azonos korúak között, könnyebbnek tűnt a győzelem.

Az 1988. évi Veterán 45 év “F” csoport nevezési sorrendje és végeredménye:

1.
Gyulai Tibor
1.
Zalka M. I
6
6

12

2.
Csertán Kálmán
2.
Zugló III.
6
5
1
10

3.
dr. Záborszky Ferenc
3.
ÁTC
6
4
2
8

4.
Kogépterv
6
3
3
6

5.
H. Auróra
6
2
4
4

6.
MTV VM
6
1
5
2

7.
EGI
6
0
6

Az év további eseményeihez tartozik, hogy két évvel a rendszerváltás előtt az ÁTC meg kezdte a helyi MSZMP kirendeltség felszámolását, ugyanis 12 db kiselejtezésre ítélt székkel gazdagodott az Egyesület ami akkor csak egy gesztusnak minősült, mára történelmi érdekességgé és relikviává vált.

Ugyancsak egy máig tartó folyamat indult el abban az évben. Addig csak év végén jött össze a társaság hozzátartozókkal együtt fehér asztal mellett protokolláris keretek között ünnepelni.
Ebben az évben először a tavaszi szezon után, csak a csapattagok, egy kis “zsíros kenyér- hagyma- sör” kombinációjú félévzárót tartottak, ami olyan jól sikerült, hogy az őszi forduló után bográcsgulyás party következett, Horváthné Éva féle túrós vanilaöntetes tejszínhab borította palacsintával, desszertként.

Emlékezetes volt ez a szeptemberi utolsó vasárnap. Az I. csapat 9/0-ra legyőzte az ÉVM-et feltéve a koronát egész évi teljesítményére, e napon nyert a szöuli olimpián aranyérmet Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás s kezdődött a tavasz – őszi szabadtéri partyk tradíciója.

Az 1988.-as évet egy hatalmas táncos buli zárta, az IKARUS étteremben amit kizárólag erre az alkalomra még egyszer megnyitottak, mert néhány évre azt is bezárták. Szólót táncolt Pintér Feri aki, discotáncosokat megszégyenítő módon hajladozott, pörgött-forgott.

Mikor hajnalban szétoszlott a társaság, talán senki nem gondolta, hogy ez volt az utolsó színfoltja és programja az ÁTC első arany korszakának.

1989.

Az 1989-es év első eseménye, hogy márciusban lemondott elnöki tisztéről Horváth Gábor s az ügyek rányitását az addigi elnökhelyettes Juhász Ferenc vette át. De hiába végezte munkáját óriási lelkesedéssel, fáradhatatlanul, ez a tagság, igen érdekes módon az egész tagság, már nem az volt aki korábban. Talán az előző évben nyert bajnokság, tette elégedetté játékosokat, talán az újonnan igazolt versenyzők miatt kezdődő féltékenység, talán Schmidt Gábor egyre erőteljesebb egyeduralkodásra törekvése vagy mindegyikből egy kicsi ? Nehéz erre ma már választ adni, bár egy évvel később amikor a felsorolt okok többsége szinte egyik napról a másikra megszűnt, a korábbi évek hangulata kezdett visszatérni. De erről majd akkor…

A tavaszi szokásos feszültséget kiváltó felújítási munkákat követően az új versenyzők tudásszintjének és a csapat erősorrendjének meghatározására ún. ” Erőfelmérő” házibajnokság került kiírásra.
A bajnokság csoport mérkőzéses formában majd a csoportonkénti első két helyezett újabb két négyes csoportot alkotva a körmérkőzések után a csoportok azonos helyezettjei döntötték el a sorrendet.

A megmaradt versenykiírás szerint előzetesen 5 különböző erősségű csoportból sorsolták ki a csoportok tagjait.

I. erőcsoport
II. erőcsoport
III. erőcsoport
IV. erőcsoport
V. erőcsoport

Gyulai Tibor
Csertán Kálmán
Barna Ferenc
Dóra István
Fabók Szilárd
Litkei László*
Fülöp László
Kapitány Balázs
Hámori Péter
Farkas János
Pintér Ferenc
Horváth Gábor
Vajna Péter
dr. Záborszky Ferenc
Juhász Ferenc
Schmidt Gábor
Privitzer Vilmos
Rinhoffer József*
V. csop. győztese
Szeiler László

A *-al jelöltek az új versenyzők.

A sorsolás a következők szerint alakult:

A. csoport
B. csoport
C. csoport
D. csoport

Gyulai Tibor
Schmidt Gábor
Pintér Ferenc
Litkei László*
Csertán Kálmán
Horváth Gábor
Privitzer Vilmos
Fülöp László
Barna Ferenc
Vajna Péter
Kapitány Balázs
Rinhoffer József*
Dóra István
dr. Záborszky Ferenc
V. csop. győztese
Hámori Péter

Majd a legjobb nyolc:

A. csoport
B. csoport

Gyulai Tibor
Schmidt Gábor
Pintér Ferenc
Litkei László*
Horváth Gábor
Csertán Kálmán
Fülöp László
Privitzer Vilmos

Bár hivatalos végeredmény, sajnos, nem maradt, a nevezési sorrendből az alábbi eredmény valószinűsíthetó:

1.
Schmidt Gábor
5.
Fülöp László
2.
Pintér Ferenc
6.
Privitzer Vilmos
3.
Gyulai Tibor
7.
Csertán Kálmán
4.
Litkei László*
8.
Horváth Gábor

Ám az is lehet, hogy be sem fejeződött az egész, ugyanis fennmaradt egy levél, amelyből az kiderül, komoly problémák vannak a csapat körül:

Tisztelt Sporttárs!

“Mellékelten megküldöm a tavaszi és őszi versenynaptárt.
Kérlek őrizd meg, hogy előre – a CSB megkezdése előtt – jelezni tudd esetleges elfoglaltságodat.
Felhívom szíves figyelmedet, hogy a CSB célja a versenyzés, nem pedig az, hogy játéklehetőséget biztosítsunk az edzéseket nem látogató, formába nem lendült játékosainknak…

Üdvözlettel

JUHÁSZ FERENC
1989. 04.20.” sk.

Az évek távlatából konkrétumok nem, de elmérgesedett viták, állandósult nézeteltérések hangulatot rontó jelenségek emlékképei sejlenek fel, amelyek azután az eredményeken is meglátszottak.

Az I. csapat nevezési sorrendje:

1.
Schmidt Gábor
9
Privitzer Vilmos
2.
Pintér Ferenc
10.
Csertán Kálmán
3.
Gyepes László
11.
Horváth Gábor
4.
Rátonyi László
12.
Rinhoffer József
5.
Popik János
13.
Barna Ferenc
6.
Gyulai Tibor
14.
Kapitány Balázs
7.
Litkei László
15.
Vajna R. Péter
8.
Fülöp László

E furcsa sorrendet a Bp-i Teniszszövetség versenykiírása indokolta, mely szerint az I. csapat 1-6. játékosa a tartalék csapatban nem játszhat. Igen ám, de ha valaki az I. csapatból taktikai vagy egyéb okok miatt kimaradt, az első két játékost leszámítva, akkor előállhatott volna az az eset, hogy sehol nem játszhat és a II. csapat pedig, amelyik csak papíron volt meg nem tud teljes létszámmal kiállni.

Bár az elgondolás jó volt, a gyakorlatban nem sokat ért, ugyanis mindkét bajnoki csoportba nehéz ellenfelek kerültek.
A cél, természetesen, a minél jobb helyezés, a bajnokság megnyerése, sőt feljutás az NB III-ba.

Az az apróság, hogy sem a feltételek (2 db pálya, lerobbant öltöző, utazási költségkeret hiánya stb. ) nem feleltek meg jószerével még Bp. I. osztálynak, sem a játékosok többségének elképzelésével nem találkozott az országjárás perspektívája, nem igazán érdekelte a hangadókat. S erre
mi történt? Megismétlődött az az eset ami a II. osztályba kerülés után. Az erősnek ítélt csapatokkal szemben helyt állt a társaság, míg a verhetőktől kínos vereségek jöttek össze. Bár ősszel már jól ment a játék jöttek is az eredmények, ennek ellenére a dobogót nem sikerült elérni.

Még tavasszal történt, hogy Csertán Kálmán, aki mindig játszotta a teniszt a szó nemes értelmében, egy rossz ütést követően hangosan felkiáltott, mintegy minősítve produkcióját:
” MARGIT ! ”
Mire a játszó tér felől szöszke, csupa maszat kislány szólt vissza:
” Tessék ? Miért tetszett engem hívni ? ”
A kirobbanó nevetés viharban csak egy ember állt értetlenül az események előtt: a Kálmi. Még napokkal később is azt kérdezgette, mi tréfást mondhatott, ami oly frenetikusan hatott a jelenlévőkre. S mert akkortájt hozott az öltözőbe egy kiselejtezett, de felújított, vaságyat az ugratás hosszú időn keresztül nem maradt el, már ami a vaságy, a pályán mutatott teljesítmény s a Margit emlegetését illette.

Az 1989. évi Bp. I osztály “B” csoport végeredménye:

J.
Gy.
V.

Pont
1.
Szolg. Spartacus
10
8
2
55/35
16
2.
OKGT-BSE
10
7
3
58/32
14
3.
KÖHÉM
10
6
4
40/50
12
4.
ÁTC
10
5
5
52/38
10
5.
Művész
10
4
6
45/45
8
6.
MÁV TI
10
0
10
20/70
0

A II. csapat nevezési sorrendje:

1.
Litkei László
10.
Vajna R. Péter
2.
Fülöp László
11.
Dóra István
3.
Privitzer Vilmos
12.
Hámori Péter
4.
Csertán Kálmán
13.
dr. Záborszky Ferenc
5.
Horváth Gábor
14.
Farkas János
6.
Rinhoffer József
15.
Fabók Szilárd
7.
Barna Ferenc
16.
Szeiler László
8.
Kapitány Balázs
17.
Juhász Ferenc
9.
Nagy László

A II. csapat meglepően jól játszva az erős ellenfelek között, az I. csapattól kevéssé támogatva, már ami a játékosok vendégszereplését illeti, saját erejéből végül a III. helyet szerezte meg.
És ha még azt a büntetőpontot sem vonták volna le a mérkőzésjelentő lap beküldésének elmulasztásáért.

Az 1989. évi Bp. Tartalék III. osztály “A” csoport végeredménye:

J.
Gy.
V.
Pont
1.
MAFC V.
12
11
1
22
2.
OTE
12
7
5
14
3.
ÁTC
12
7
5
13*
4.
M. Erdért
12
6
6
11*
5.
Keresztúr
12
5
7
9*
6.
MÉM
12
2
10
4
7.
Zugló
12
0
12
0

Az 1989. évi Veterán 45 év “E” csoport nevezési sorrendje és végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont

1.
Gyulai Tibor

1.
PM
6
6
0
12 (17/1)

2.
Csertán Kálmán

2.
ÁTC
6
2
3
4 (5/7) 2-1

3.
dr. Záborszky Ferenc

3.
Zalka
6
2
3
4 (7/8) 1-2

4.
Ujlaki FC
6
1
5
2(1/14)

Az év zárása és az 1990-es év nyitása “döbbenetesre” sikeredett.

CSERTÁN KÁLMÁN, a mindenki KÁLMIja itt hagyott bennünket. S ami a legfájóbb , minden előzetes bejelentés nélkül, se szó se beszéd, tragikus hirtelenséggel ment el az örök teniszpályák egyikére, ahol a Tőle megszokott alapossággal készíti elő a pályákat s játszik “szívatja ” az égi s talán a régi ellenfeleket. Kálmán halála azért is megrázta a társaságot, mert ha valaki izzig -vérig sportember volt. aki szinte nem ismerte a betegséget akkor Ő ilyen volt.

A temetésére mindenki elment, még az is, aki már régóta nem járt le a klubba vagy már átigazolt más egyesületbe. De eljöttek más csapatokból is akik ismerték, becsülték, szerették.

Ez a tragikus és szomorú esemény volt az ÁTC életében az utolsó olyan “esemény ” amely még egyszer utoljára összehozta az első nemzedéket. Soha többé ilyen létszámban és ennyire meghitten nem jött össze a tagság. De ez már a következő év krónikája..

1990.

Március végén, április elején kitört a botrány. A korábban már lemondott elnök Horváth Gábor helyett ügyvezető elnökséget választott a tagság: JUHÁSZ FERENC-et és VAJNA PÉTER-t. Az előző évi elszámolás ellenőrzésekor kiderült, többen nem fizették be a tagsági díjat, s még fel is háborodtak, hogy ez a fejükre lett olvasva. Személyüket borítsa a feledés jótékony homálya, annál is inkább mivel már el is távoztak az egyesületből.

De elment a két újonnan igazolt játékos is, Litkei L. és Rinhoffer J. azzal az indokkal, hogy nem tudják tovább elviselni Schmidt G. modorát, viselkedését az általa teremtett feszültséget és légkört. Erre egyébként már mások is panaszkodtak. Míg végül egy április eleji viharos közgyűlésen az egyesülethez ragaszkodó tagok, felszólították Schmidt G. -t vagy változtat a viselkedésén vagy menjen el. Schmidt G. az utóbbit választotta, de úgy, hogy ezt a tényt be se jelentve a társaságtól még csak el se búcsúzva….

Összességében, döntően az év első felében, Csertán Kálmi-val együtt, végül tízen mentek el. De ekkorra már a nevezéseket le kellett adni s új játékosokat sem lehetett igazolni.

Ám a régi beidegződés, hogy ha baj van nagy az összefogás, megint csodákat művelt. Fogcsikorgató küzdelmekben az átkos 5/4 -ek kisértettek, de a legnagyobb csoda már nem sikerült: a bent maradás a Bp. I. osztályban. Agyő, I. osztály…. Véget ért egy álom, véget ért egy fejezet ! Talán örökre, legalábbis ennek a játékos állománynak, ennek a korosztálynak. A dolgok akkori állása szerint már az is kisebb csodának számít, ha az egyesület fennmarad.

Az I. csapat nevezési sorrendje és a Bp. I. osztály “A” csoport végeredménye:
J.
GY.
V.

Pont
1.
Schmidt Gábor

1.
Tétényi Kórh.
10
7
3
54/36
14 (10/8)
2.
Pintér Ferenc

2.
H. Budai SE
10
7
3
49/41
14 (8/10)
3.
Gyulai Tibor

3.
Ganz EKM
10
6
4
49/41
12
4.
Privitzer Vilmos

4.
MNB
10
5
5
48/42
10
5.
Fülöp László

5.
KÖHÉM
10
3
7
40/50
6
6.
Horváth Gábor

6.
ÁTC
10
2
8
30/60
4
7.
Nagy László

8.
Vajna R. Péter

9.
Barna Ferenc

10.
Dóra István

11.
dr. Záborszky Ferenc

A II. csapatnál még rosszabbul alakultak a dolgok. Egész egyszerűen nem maradt annyi játékos, hogy a hat fős tartalék bajnokságba be lehessen nevezni. De, hogy a megmaradtak legalább játéklehetőséghez jussanak a Bp. Tartalék IV. osztályban indultak, ahol 4 játékos is elég volt.

Hiába volt meg látszólag a keret, a ténylegesen pályára lépők száma néha csak a szükséges minimumot érte el. Ezért kellett ősszel pótnevezést leadni. A kedvtelésből játszók vállalták a megmérettetést s becsülettel helytálltak, ha bevetésre kerültek.

A II. csapat nevezési sorrendje:

1.
Nagy László

PÓTNEVEZÉS

2.
Vajna R. Péter

3.
Barna Ferenc

Verovszky István

4.
Dóra István

Kerényi Henrik

5.
dr. Záborszky Ferenc

Rosecker Ferenc

6.
Juhász Ferenc

7.
Farkas János

8.
Szeiler László

9.
Fabók Szilárd

Az 1990. évi Bp. Tartalék IV. osztály “Pesti” csoport végeredménye:

J.
Gy.
D.
V.
Pont
1.
Vízművek III
10
7
3
0
17
2.
OSC III
10
7
1
2
15
3.
Chemolimp
10
4
1
5
9
4.
Zugló III
10
2
3
5
7
5.
ÁTC
10
2
1
7
5 (20/28)
6.
Közgazd. E.
10
2
1
7
5 (17/37)

Veterán II. ( 45 év ) korcsoport nevezési sorrendje és a “D” csoport végeredménye:

J.
Gy.
V.

Pont
1.
Gyulai Tibor

1.
PM- Ráckeve
6
6
0
16/2
12
2.
Vajna R. Péter

2.
Testvériség
6
4
2
10/8
8
3.
Barna Ferenc

3.
ÁTC
6
3
3
8/10
6 (2-1)
4.
dr. Záborszky Ferenc

4.
Erzsébetváros
6
3
3
12/6
6 (1-2)
5.
Szeiler László

5.
Zalka
6
2
4
7/11
4
6.
Juhász Ferenc

6.
Zugló
6
1
4
5/10
2

7.
Újlaki
6
1
4
2/13
2

A csapat az ellenfelek ismeretében az előkelő III. helyen zárta az idényt.

Valami kuriózum!

Ez a hieroglifákkal teleirt papírtöredék, két nagyszerű sportember vetélkedését dokumentálja: dr. Záborszky Ferencét és dr. Vámos Andorét, a két doki, akik minden időjárási “körülményben” hajlandók játszani. Ők azok akik már akkor félmeztelenül játszanak tavasszal, amikor a fecskék még útnak sem indulnak Afrikából s akik még akkor is játszanak a szabadban, amikor a rozmárok bundáért állnak sorba a szőrmeüzlet előtt. Késhegyremenő éles csatákat vívnak, hatalmas vitatkozások és még hatalmasabb tétekre. Állítólag a legnagyobb tét 3000 üveg Cola volt. De a vesztes, szintén állítólag, egy hét alatt visszanyerte.

S az évvégére is maradt még a keserűségből. Pintér Ferenc, aki szinte az egyesület létezésétől a pálya létrejöttétől közöttünk élt, aki nálunk bontakoztatta ki született tehetségét, bejelenti átigazolási szándékát. Ez a döbbenet erejével hatot, hiszen Ő volt a csapat lelke, meghatározó egyénisége, akinek a szavára mindenki hallgatott s akit mindenki elfogadott. Indokait el kellett fogadni, olyan ajánlatot kapott, amit nem lehetett visszautasítania.

1991.

A névsorolvasás rövid ideig tartott, az első tavaszi összejövetelen, a harcra fogható versenyzői létszám: 7+1 fő. A plusz egy: Gyepes László, aki elfoglaltsága miatt, már évekkel korábban elköszönt, de most az első hívószóra vállalta, hogy végszükség esetén egy – egy meccs erejéig beszáll. A pálya felújítás is csak olyan tessék – lássék módon, örömtelenül készült el. Egy ember maradt optimista, akiről eddig kevés szó esett, s aki ennek a második fél évtizednek a lelke, motorja lett, aki nélkül most valószínűleg nem lenne 10 éves az ÁTC: Vajna R. Péter. Légkört teremtett lelkesedésével, humorával. Sport múltjával, kapcsolataival reményt öntött a csüggedőkbe, felrázta a letargikus társaságot és összehozta a legnagyobbat: hosszú távú kapcsolatot egy német teniszcsapattal.

De előbb történik valami… Valami, ami meghatározója lesz a következő éveknek, a második aranykor kezdetének. S ez is Vajna Peti érdeme, aki rábeszél egy balkezes, technikás és még kellően lelkes fiatalembert, jöjjön át az ÁTC-be, próbálja ki magát s ha tetszik a társaság, ha jól érzi magát hozza át ikertestvérét is. Így lett az ÁTC játékosa ebben az évben BOLEVÁCZ GÁBOR. Igaz csak pótnevezéssel lehetett leigazolni, de ezáltal mint utóbb kiderült, verhetetlen lett a csapat a 6. helyen.
A létszám gondok miatt tartalék csapat nem indult.

A nevezési sorrend és a csapat helyezése 1991 -ben:

J.
Gy.
V.
Pont
1.
Gyulai Tibor

1.
H. Zrinyi
12
11
1
22
2.
Fülöp László

2.
Bp. Tourist
12
8
4
16
3.
Horváth Gábor

3.
M. Rádió
12
7
5
14
4.
Nagy László

4.
Kerszi- Futorg
12
6
6
12
5.
Privitzer Vilmos*

5.
ÁTC
12
5
7
10
6.
Gyepes László

6.
Gép és Felvonó
12
4
8
8
7.
Vajna R. Péter

7.
Erzsébetváros
12
1
11
2
8.
dr. Záborszky Ferenc

9.
dr. Bársony Sándor*

10.
Juhász Ferenc*

11.
Farkas János*

12.
Bolevácz Gábor

A * – al jelöltek nem játszottak. Mindenki tudta, hogy iszonyú nehéz lesz a bent maradás. Bent maradás…! Egy évvel azelőtt a nevezések leadásakor még NB. III. álmok lebegtek a levegőben, most meg a cél : a bent maradás, elkerülni a III. osztályt, 8 játékra alkalmas emberrel.

Sajnos az előérzetek beváltak. Sorozatban jöttek a vereségek, egészen az utolsó tavaszi fordulóig. Ekkor az Erzsébetváros volt a vendéglátó s szintén nyeretlen. Reggel a helyszínen derült ki, hogy munkahelyi elfoglaltság, sérülés miatt nincs meg a 6 fő. Nincs meg a kiesés elkerüléséért vívott küzdelemre. Illetve a tartaléknak számító dr, Záborszky Ferinek nem szólt senki.

Doktor Feriről már volt szó. Neki a TENISZ, – így nagybetűkkel – az életeleme, vezérmotívuma. Nincs időkorlát, virradattól sötétedésig bármikor, bárkivel hajlandó játszani. Lehetőleg három nyert szettre, azt is kilenc gémre s rövidítésre… Mert ha Ő vezet, egy nyert szett és szoros 5:0-ra akkor felsóhajthat az ellenfél, mert számára a rövidítés már biztos. Ilyenkor szokta dr. Feri kijelenteni:
-” Keményen küzdök a harmadik szettért.”

S a szavatartó emberek elszántságával a célját el is éri. Csak a csapattársak lelki állapota leírhatatlan.

Ezen előzmények után a Feri az Erzsébetváros ellen. Először is el kellett érni. Telefon, szerencsére ad vonalat, ki is csöng, fel is veszik. A Feri ..? A Feri a kertben. Szerencsére nem ügyel. Feri közli, hogy jön, azonnal indul, melegíthet az ellenfele.

Nyájas olvasó ne lazíts!

Ugyanis az, hogy a Feri jön, az legfeljebb az irodalmi alkotások szintjén értékelhető fogalom. Mert Ő jöhet BKV-al, biciklivel, motorral…

A bentmaradás szempontjából sorsdöntő mérkőzésre minden tartalékot mozgósítani kell, teljes erő és energia bedobásra van szükség.
A csapatot a kétségbeesés kerülgette, már mindenki lejátszotta a mérkőzését, ( 3:2 – es ÁTC vezetés ) sőt Bolevácz G. elsőnek, hogy a FONOGRÁF Kupa amatőr versenyén indulhasson, de a Feri még sehol. Ha nyer, már csak egy párost kell hozni.!

Mit gondolsz, mivel jött mindenki legkedvesebb dr. Ferije?

Természetesen biciklivel, s közel másfél órával később a hívás után, hogy jól be legyen melegedve.

Ne lazíts ! Nincs még vége…

Dr. Feri könnyedén nyeri az első szettet, az ellenfél szemmel láthatóan a padlón, pardon a salakon. A csapat kezd megnyugodni. Ekkor Feri megszólal:
-” Túl gyors volt az első szett, még be se melegedtem, pedig három szettre számítottam.”

A világ beborult! Mindenki azonnal tisztában volt a várható fejleményekkel. Feri küzd a harmadik szettért. Közönséges földi halandó ezt soha meg nem érti… Feri nyert állásból annak rendje és módja szerint elveszíti a második szettet s a harmadik elején látszik, hogy az ellenfél magához tért, akkor csinál pontot amikor akar. Feri kiesett a ritmusból, talán el is fáradt, bár ilyet feltételezni személyes és nagy nyilvánosság előtt elkövetett sértés.

Az ellenfél a döntő játszmában 4:1- re vezet. Ha a Feri kikap, valószínűleg a csapat is, hiszen párosban gyenge a társaság, s a kiesés kézzel fogható közelségbe kerül.

Ekkor Gyulai Tibi már nem bírja tovább s a cserénél odamegy a Ferihez:
” – Feri !. az Isten áldjon meg, értsd meg végre, ha nem nyersz, kikap a csapat és kiesünk, most nem az a fontos, hogy Te hány szettet és milyen hosszú időn keresztül játszol ! ”
” – Ja, ezt nem tudtam, ha ilyen fontos a meccs akkor összeszedem magam ..” – így a Feri.
S láss csodát …! Vesztett állásból, közel 3 órás mérkőzésen nyert !
-“A végére melegedtem be. Kár, hogy nem három nyert szettre megy a mérkőzés! “- mondta

Ez az esztendő egyébként is bővelkedett emlékezésre méltó eseményekben.

A CSB mérkőzések legnagyobb skalpját Gyulai Tibi szerezte a Bp. Tourist elleni mérkőzésen, ahol az 1. helyen játszva legyőzte a Vasasból kölcsönkért I. osztályú ranglistás fiatal ellenfelét. Pedig nem úgy indult a mérkőzés, hogy a Tibi nyerni tud. A fiatal gyerek ütött mint a gép, erősen, pontosan s az első szett pillanatok alatt elment. De érezni lehetett, túl gyorsan, könnyedén hozta a pontokat s a vége felé lankadni kezdett a figyelme. Ezt használta ki a Tibi s a második szettet vesztett állásból fordította meg, taktikusan tartva a labdát, kizökkentve ezzel a más ritmusú játékhoz szokott ellenfelét. A harmadik szettet nem bírta már idegileg a fiatal játékos, hol szitkozódva, hol az ütőjét hajigálva szétcsapkodta a mérkőzést.

Ekkora már a Bolevácz Gábor és a Fülöp Laci is nyert, a harmadik szettet játszotta a Nagy Laci és a Horváth Gábor. Minden remény meg volt a meglepetésszerű győzelemhez. S mégis elúszott hajó. A két egyénit nem sikerült megnyerni s a párosokban pedig …. Jobb ha már kihagy a memória.

Tartalék csapat nem indult, de a Veterán Bajnokságra két csapat is nevezett. Az I. korcsoportba (35-45 év közöttiek ) visszatért Pintér Feri, így ÁTC-MAKROTREND vegyes csapat néven játszottak, míg a II. korcsoportban ( 45-50 év közöttiek ) a már “megszokott” társaság küzdött a pontokért.

Veterán I. korcsoport nevezési sorrendje és a bajnokság végeredménye:

J.
Gy.
V.

Pont
1.
Pintér Ferenc

1.
BEAC
8
7
1
18:0
14
2.
Horváth Gábor

2.
Húsos I.
8
7
1
21:3
14
3.
Fülöp László

3.
ÁTC-Makrotr
8
7
1
14:4
14

4.
Húsos II.
8
5
3
15:6
10

5.
RTK
8
3
3
11:13
6

6.
KFKI I.
8
3
5
8:10
5*

7.
EGI
8
2
6
6:18
4

8.
MVM
8
1
7
2:19
1*

9.
Oxigén
8
0
8
1:23
0

* 1-1 büntetőpont levonás !
Utólag már nem tűnik meglepetésnek a csapat III. helye sőt egy kis jobb odafigyeléssel akár a másodikak is lehettek volna, de a júliusra áthúzódó mérkőzések már ütköztek a szabadságokkal s ezt nehezen lehetett elfogadtatni az egyébként megértő feleségekkel.

Mégis, hacsak a zöld asztal mellett is, de az ÁTC volt az egyetlen csapat amelyik az NB I- es szintű, sőt válogatott játékosokkal felálló BEAC-ot legyőzte. Hja, akinek nem derogál kijönni Árpádföldre, mert messze van s az ő személyiségük ellen még a versenybírók sem mernek ellene szólni, az nem számol azzal, hogy az ÁTC honnan indult…! Egyébként majdnem bejött a taktikájuk mert a versenybíró az ÁTC reklamálását nem akarta tudomásul venni, csak az év végi eredményhirdetéskor a Bp-i Teniszszövetség elnöksége hallgatta meg Horváth Gábor panaszát és adott igazat az ÁTC képviselőjének.

Veterán II. korcsoport nevezési sorrendje és a bajnokság végeredménye:

J.
GY.
V.

Pont
1.
Gyulai Tibor

1.
Zugló I.
5
4
1
12:3
8 (3:0)
2.
Vajna R. Péter

2.
H. Bolyai
5
4
1
8:7
8 (0:3)
3
dr. Záborszky Ferenc

3.
Testvériség II.
5
2
3
3:9
4 (2:1)
4.
Juhász Ferenc

4.
Erzsébetváros
5
2
3
9:6
4 (1:2)

5.
ÁTC
5
2
3
5:7
3*

6.
Újlaki FC
5
1
4
5:10
2
* 1 büntetőpont levonás a Testvériség II. elleni ki nem állás miatt !

1992..

Az év első eseménye a január 24.-i Közgyűlés, ami utólag elemezve a történéseket ismét sorsdöntőnek bizonyult az ÁTC életében pedig inkább baráti sörözgetésnek indult. Úgy látszik a sör és az ÁTC elválaszthatatlan fonalat alkotnak. Vajon miért nincs még sörgyár a támogatók között?

Kialakult az éves célkitűzés és körvonalazódtak a lehetőségek:

– a bajnokság megnyerése a Bp.-i II. osztályban.
– házi bajnokság lebonyolítása
– a játékos állomány mennyiségi és minőségi javítása
– új vezetőség választás, az egyesületi élet színvonalának növelése, meghitté, barátivá tétele
– a német csapattal a hosszú távú baráti viszony megteremtése
– a pálya jogilag rendezetlen tulajdon- vagy bérleti viszonyának rendezése

Mint az általában lenni szokott a nagy tervek egy része megvalósul, más része jobb esetben halasztódik. Nos, úgy tűnik, pár év távlatából, hogy a pálya jogviszonyának rendezése kivételével a többi elképzelés megvalósult, sőt elindult az ÁTC második aranykorszaka.

Mint majd a nevezésekből is látszik sok az új név és mégis szinte az első pillanattól egységes jó szellemű társasággá alakult. Az első közös összejövetel, a pályafelújítás, összehozta az új és a régi tagokat, s ott lapáttal, gereblyével, laposfogókkal a kézben avatták őket teljes jogúvá.

Az I. csapat nevezési sorrendje és a Bp. Bajnokság II. oszt. “B” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont

1.
Gyulai Tibor

1.
ÁTC
14
11
3
22 (10/8)

2.
Bolevácz Gábor

2.
BRSE
14
11
3
22 (8/10)

3.
Fülöp László

3.
OTE
14
8
6
16 (60/66)

4.
Bolevácz Zoltán

4.
Ganz EKM
14
8
6
16 (58/68)

5.
Nagy László

5.
Földmüv. Min.
14
6
8
12

6.
Horváth Gábor

6.
Chinoin
14
5
9
10

7.
Hronyecz János

7.
Kerszi Futorg
14
4
10
8

8.
Vajna R. Péter

8.
Sashalmi-EMG
14
3
11
6

9.
dr. Záborszky Ferenc

10.
Muszta Csaba

11.
Demjén Ottó

12.
Gyepes László

13.
Szabó Lajos

14.
Varsányi Sándor

A végeredményből is látszik mekkora harc volt az 1. helyért s csak hajszállal sikerült megelőzni a Rendészek csapatát.

Ma már szinte hihetetlen, milyen rosszul indult. Vereség az első fordulóban az OTE -tól, majd másnap a legnagyobb riválistól BRSE -től. Veszni látszanak az álmok, amikor megtörik a jég. Gyulai Tibi legyőzi a Hájos Lászlót, a Földművelési Minisztérium csapata 1. játékosát, aki az előző évben megnyerte a teniszező újságírók világbajnokságát, a hazai amatőr ranglista legjobb 10 játékosa között van. Ettől szárnyakat kap a csapat: legyőzi a Földmüv. Min. csapatát.

Majd jön a következő bravúr: győzelem a Chinoin ellen, ahol az 1. játékos a finnek volt Davis Cupa kerettagja. De már ez sem segít rajtuk ! A Bolevácz testvérek vezetésével, akik egyéniben majd a jól összeállított párosokban, sokszor ugyan fogcsikorgató küzdelemben, de hozza a mérkőzéseket a csapat.

Ősszel sikerül a visszavágás a Rendészeknek, s már az egymás elleni eredmény is jobb, amikor becsúszik a gikszer: nyert állásból vereség a Földmüv. Min. csapatától. Pedig az egyénik után 4-2, már csak egy párost kell nyerni s már az is szinte megvan, mert a Bolevácz G.-Fülöp L. páros a döntő játszmában 3-0 -ra vezet, miközben a másik két páros már kikapott, tehát ezen múlik minden, a bajnokság, a feljutás. 3-0, csere, adogat ÁTC, nyugalom a nézőtéren.
Ezt a mérkőzést már csak az ÁTC nyerheti !
Vagy veszítheti el!
Mert elveszíti !
A bajnokság addigi mérkőzésein veretlen, páros – veszít! Leírhatatlan a döbbenet, a csalódás, az elkeseredés. Lehet, hogy az egész év munkája álma ezen az egy meccsen menjen füstbe, ezen a két kiváló játékos negyedórás gyenge periódusa miatt elúszik a bajnokság? Mindenki tudja, egy csapatbajnokságon soha sem egy vagy két emberen múlik, múlhat a végső siker, hiszen a csapat minimum 6 játékosból áll, akiknek oda kell tenni a saját eredményüket a sikerhez, vagy eredménytelenségüket a kudarchoz.

Hétközben hírnök jő s pihegve szól: kikapott a Rendészet is. Visszatért a remény, mely már veszni látszott, bár a végső sikerhez meg kellett nyerni a hátralevő mérkőzéseket s a Rendészeknek még egyszer botlani.

Az a hatalmas küzdelem, amely a Kerszi-Futorg ellen folyt, külön méltatást igényel. 6 pályán egyidőben (1/2 9 órakor) kezdődtek az egyéni mérkőzések s az utolsó Bolevácz G.-é 3/4 12 -kor fejeződött be. Nem sokkal előtte lett vége a Bolevácz Z. és a Horváth G. mérkőzésének, amelyek szintén 3 szettesek voltak s közös jellemzőjük volt, hogy vesztett állásból fordítottak mindketten. S az eredmény: 5-1 az ÁTC javára! Vagyis a kritikus párosok már csak formalitásnak maradtak.

S a Rendészek nem akarnak megbotlani ! Pedig az utolsó elhalasztott mérkőzésükre, az EMG részére több láda sör célprémium lett kitűzve. De még így sem sikerült. Maradt a holtversenyes elsőség, amelyet az utolsó fordulóban a GANZ EKM elleni győzelmet követően új helyen a MARCO-POLÓ Étterem kerthelyiségében ünnepelt meg a csapat. A környék valamennyi lakója tudhatott a nagyszerű sikerről, ugyanis csak egyetlen zeneszám szólt – mit szólt, ORDÍTOTT a hangfalakból: We are The CHAMPIONS !

Másodszor lett BAJNOK az ÁTC a Bp. II. osztályban s jutott fel az I.-be, de mégis mennyivel másabb volt ennek a bajnokságnak a hangulata az atmoszférája. A fiatal, sikerre éhes és az idősebb, csak azért is megmutatja, generáció összhangja, a nagyszerű csapatszellem eredményezte ezt a kiküzdött győzelmet.

Az I. csapat sikere mellett meg kell emlékezni a többi eredményről is. Fontos, mert körvonalazódni kezdenek az elkövetkező évek eredményei.

A II. csapat nevezési sorrendje és a Bp. Tartalék IV. osztály végeredménye:
J.
GY.
D.
V.
Pont
1.
Hronyecz János

1.
Vízművek III
10
8
1
1
17
2.
Vajna R. Péter

2.
OSC IV.
10
7
2
1
16
3.
dr. Záborszky Ferenc

3.
ÁTC .
10
6
2
2
14
4.
Muszta Csaba

4.
MVM
10
2
1
7
5
5.
Demjén Ottó

5.
FÉG
10
1
2
7
4 (17/43)
6.
Szabó Lajos

6.
ÉVM
10
1
2
7
4 (15/44)
7.
Varsányi Sándor

A “fiatal öregfiúknál” a nagy létszámú nevezés ellenére csak háromfős csapat játszotta végig a mérkőzéseket, Fülöp L. Horváth G. és Szabó L. Az egyéniket felváltva, a párost pedig az egyénit nem játszó beállásával. Hatalmas küzdelemben dőlt el a 2. hely a Húsos I. javára. Csak 2-1 -re győztek, s minden mérkőzés három szettes volt.

A Veterán I. korcsoport (35-45) nevezési sorrendje és a bajnokság végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont

1.
Fülöp László

1.
BEAC
5
5
0
10

2.
Horváth Gábor

2.
Húsos I.
5
4
1
8

3.
Muszta Csaba

3.
ÁTC
5
3
2
6

4.
Demjén Ottó

4.
OSC
5
2
3
3*

5.
Szabó Lajos

5.
RTK
5
1
4
2

6.
Varsányi Sándor

6.
Húsos II.
5
0
5
0

* 1 büntetőpont levonva.

A “közép öregfiúknál” nem sikerült a jó helyezés elérése. Ám figyelembe kell venni, hogy először indultak ebben a korcsoportban s nem ismerték még az ellenfeleket, valamint azt, hogy Doktor Feri “keményen küzdök a harmadik szettért” játék felfogása nem minden esetben vált be, mert ki tudja miért az ellenfelek nem akartak elfáradni a harmadik szettre.

A Veterán III. korcsport (50-55 év )nevezési sorrendje és a “B” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont
1.
Gyulai Tibor

1.
Zugló II.
6
6
0
12
2.
Vajna R. Péter

2.
Sporthivatal
6
5
1
10
3.
dr. Záborszky Ferenc

3.
KFKI
6
4
2
8

4.
EMG
6
3
3
6

5.
ÁTC
6
2
4
4

6.
Erzsébetváros
6
0
6
0* (1/14)

7.
Mátyásföld
6
0
6
0* (0/15)

* 2-2 büntetőpont levonva.

Az év utolsó nagy eseménye a Házi Bajnokság lett volna. Évek óta nem került megrendezésre s már mindenki vágyott egy tétre menő megmérettetésre. El is kezdődött nagy lendülettel, de a középdöntők után elfogyott a lelkesedés talán a korán beköszöntött rossz idő is közre játszott, de tény, nem sikerült befejezni.

A megmaradt feljegyzésekből a következő eredmények tükröződnek.

A. Csoport
B. Csoport
C. Csoport
D. Csoport

Bolevácz Zoltán
Bolevácz Gábor
Horváth Gábor
Fülöp László
Muszta Csaba
Demjén Ottó
Medgyesi Gábor
Nagy László
Vajna Péter
Hronyecz János
Gyulai Tibor
dr. Záborszky Ferenc
Varsányi Sándor
Szabó Lajos
Domján Kázmér
Dikácz Ernő
dr. Vámos Andor

A vastagon szedettek jutottak a 8 közé, ahol az alábbi párosítás szerint kellett volna játszani:

Bolevácz Zoltán
Szabó Lajos
Fülöp László
Bolevácz Gábor
Nagy László
Horváth Gábor
Varsányi Sándor
Gyulai Tibor

A bajnoki vacsora ismét az IKARUS Clubban volt, ahol nagyon jó hangulatban ünnepelt régi és új csapattag a hozzátartozókkal együtt, ami talán nem véletlen, hiszen utoljára az előző bajnokság megnyerésekor (1988) volt közös családi összejövetel. Négy éve…!

1993.

Az év első eseménye: január 08.-án a pártoló tagokkal közösen megtartott Közgyűlés volt, amelyen meg újult az ÁTC teljes vezetése.

Az ÁTC elnöke:
HORVÁTH GÁBOR
Az ÁTC elnöksége:
GYULAI TIBOR
HORVÁTH GÁBOR
MOLNÁR LÁSZLÓ- a pártoló tagok képviseletében
NAGY LÁSZLÓ
VAJNA R. PÉTER
A Felügyelő Bizottság elnöke:
SZABÓ LAJOS
A Felügyelő bizottság tagjai:
BOLEVÁCZ GÁBOR
FÜLÖP LÁSZLÓ
SZABÓ LAJOS

A megválasztott személyek megnyugtató, hosszú távú biztosítékot jelentenek az ÁTC jövőjére nézve. Még egy nagyon fontos döntés született:
Az elnök és az elnökség felhatalmazást kapott, kövessen el mindent a terület megszerzésének érdekében. A legmeglepőbb s talán a legmeghatóbb az volt, hogy a pártoló tagok is ajánlottak fel pénzt, egy színvonalas sport – és szabadidő centrum kialakításához.

1993.04.24-25. -én a CSB felkészülés jegyében megütközött egymással a két “szomszédvár” csapata az ÁTC és az EMG. A nagy nekibuzdulásból csak nyögés lett, mert az I. csapatból két erős játékos: Bolevácz G. és Fülöp L. hiányzott s Nagy L. a hajnali műszak után nem igazán volt éber. Mivel a mérkőzés csak a felkészítést szolgálta az eredmény számszerűségét takarja a jótékony hiányos emlékezés. Bár a sorok mögött olvasni tudók ebből már sejthetik: nem az ÁTC győzött …

Az általános célkitűzések nem változtak. Minden csapat érje el képességeihez mérten a lehető legjobb eredményt.

Az I. csapat nevezési sorrendje és a Bp. I. osztály “B” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.

1,
Bolevácz Gábor

1.
OKGT-BSE
14
12
2
84/42
24 (12-6)
2.
Nagy László

2.
EGIS
14
12
2
87/39
24 (6-12)
3.
Bolevácz Zoltán

3.
K.H.M.V.
14
7
7
61/65
14
4.
Fülöp László

4.
KÉV Metró
14
6
8
55/71
12 (10-8)
5.
Gyulai Tibor

5.
Művész
14
6
8
51/75
12 (8-10)
6.
Horváth Gábor

6.
ÁTC
14
5
9
61/65
10 (10-8)
7.
Szabó Lajos

7.
H. Zrinyi
14
5
9
58/68
10 (8-10)
8.
Hronyecz János

8.
I.S.C
14
3
11
47/79
6
9.
Vajna R. Péter

10.
dr. Záborszky Ferenc

11.
Varsányi Sándor

12.
Medgyesi Gábor

Első mérkőzés az OKGT ellen a felszámolásra ítélt BEAC pályán. A Világkiállítás torz légvárát a magyar Patyomkin – falut készítették elő. Budapest legjobb minőségű rekortán pályáját küldték szem rebbenés nélkül az enyészetbe, amikor már mindenki tudta, hogy semmi nem lesz az egészből. A hatalmas munkagépek úgy dübörögtek, a viharos szél úgy kavarta a port, a homokot, hogy sokszor se látni sem hallani nem lehetett. A vereség (4-5 ) mellett talán ez fájt a legjobban. Ez a pocsékolás, az értelmetlen herdálás, a józan ész semmibe vevése.

Egymás után jöttek a vereségek még egy váratlan s mint később kiderült a kiesés elkerülése szempontjából rendkívül fontos, nagyarányú győzelem a H. Zrínyi (8-1), majd újabb a Művész ( 7-2) ellen. Már úgy tűnt egyenesben a szekér, amikor érthetetlen vereség az ISC-től, 4-2 -es vezetésről.

Ám ősszel már megint jobban ment, de az igazsághoz tartozik, hogy az ISC nem állt ki. Ebben az évben a szerencse is elpártolt egy kissé a csapattól, elég csak az EGIS elleni meccsre gondolni, amikor Bolevácz G. döntő játszma 4-1 -es vezetésről veszített, a Nagy L. elaludt s késve érkezett, a Hronyecz J. pedig döntő játszma tie- braek meccslabdát nem tudta megnyerni. De a K.H.M.V. elleni mérkőzés sem alakult kedvezően, mert Nagy L. nyerő állásból vesztette a döntő játszmát majd a párosban egy szett 4-2 -nél izomgörcse miatt fel kellett adniuk a meccset. Ugyanezen a mérkőzésen a Hronyecz J.- Szabó L. páros, végig vezetve, nyerő szituációban, Hronyecz J. húrja elszakadt s a páros mérkőzés is elúszott. Hiába volt a Bolevácz testvérek hatalmas erőfeszítése, hiszen Gábor a Vasasból kölcsönkért és a magyar ranglistán igen előkelő helyen álló Pátkayt győzte le az 1. helyen, míg Zoltán vesztett állásból fordította a maga javára a mérkőzését, átlendítve magát egy lehangoló perióduson.

S lehetne sorolni az eseteket…. !

A II. csapat nevezési sorrendje és a Bp. Tart. III. oszt. “A” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont

1.
Szabó Lajos

1.
ÁTC
10
8
2
16

2.
Hronyecz János

2.
Erzsébetváros
10
7
3
13*

3.
Varsányi Sándor

3.
Tétényi Kórh.
10
5
5
10

4.
Vajna R. Péter

4.
OKGT-BSE
10
4
6
8

5.
dr. Záborszky Ferenc

5.
Chemolimpex
10
4
6
8

6.
Medgyesi Gábor

6.
K.F.K.I.
10
3
7
5*

7.
Szabó Péter

8.
dr. Vámos Andor

9.
Dikácz Ernő

10.
Demjén Ottó

11.
Domján Kázmér

* 1-1 büntetőpont levonva

Ez a rég várt bajnokság egy kis elégtétel a Tartalék Csapatnak, hiszen a reflektorfény mindig a főcsapatnak jutott. De az ÁTC-nél ez is egy kissé más. A Tartalék Csapat mindig önálló életet élt, aminek az is a magyarázata, hogy nehéz volt az I. csapatba kerülni s ott tartósan jó eredményeket elérni, mivel a magasabb osztály más ritmusú játékot játszik, amihez egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni nem mindig sikerül.

Viszont az is igaz, hogy az ún. nagy csapatok tartalék gárdái rendkívül jó képességű, tehetséges fiatalokból vagy rutinos tapasztalt játékosokból állnak, akik legyőzése komoly sikernek minősül.
A bajnokság megnyerésében hatalmas érdemei vannak Vajna Péternek. Az Ő csupaszív játéka, a csapat érdekében végzett önzetlen és odaadó munkája nélkül ma aligha lehetne születésnapot tartani. A sportban eltöltött évtizedek, a Magyar Olimpiai Bizottságnál továbbfejlesztett diplomáciai érzék mind egy aprócska momentum s egy kis többlet ahhoz, amit nyújtott a csapatnak.

A Garden Partyk, az éttermi összejövetelek hangulatát megalapozó apró ötletei, ajándékai, amelyek inkább színbólikusak mint értékesek voltak, megadták az egyesület tagjai részére mindazt, amiért érdemes az ÁTC -hez tartozni. A kritikus időszakban, mikor alig maradt játékos komoly szervező munkával hívott újabb és újabb embereket, hátha megtetszik nekik itt és átlendül az ÁTC a felszálló ágba. Így került ide többek között: Bolevácz Gábor s követte őt a testvére Zoltán, Szabó Lajos és később a testvére Péter, Dikácz Ernő és őt nem követte a testvére, mert feltehetően nincs neki vagy nem teniszezik, bár ha ezen múlna Peti még arra is megtanítaná.
Az Ő révén került kapcsolatba az ÁTC a WEIER-i tenisz klubbal s váltak évről évre egyre kellemesebbé, barátibbá a találkozások. Erről majd egy külön fejezetben…

A Veterán I. korcsoport (35-45) nevezési sorrendje és a bajnokság végeredménye:

J.
GY.
V.

Pont
1.
Fülöp László

1.
BEAC
5
5
0
15/8
10
2.
Horváth Gábor

2.
Húsos I.
5
3
2
8/7
6 (2-1)
3.
Szabó Lajos

3.
ÁTC
5
3
2
10/5
6 (1-2)
4.
Szabó Péter

4.
Húsos II
5
2
3
5/10
4
5.
Varsányi Sándor

5.
OSC
5
1
4
5/10
2 (3-0)
6.
Dikácz Ernő

6.
Honvéd
5
1
4
2/13
2 (0-3)

Az immár tradicionálisnak mondható 3. hely ismét sikerült, de nem sok választott el a második helytől. Olyannyira nem, hogy a Veterán sportbizottság sokáig az ÁTC hitte 2.- nak és ki is küldte az országos Veterán CSB – re a meghívót. Tény: soha ilyen közel nem állt az ÁTC csapata a 2. helyhez hiszen a Húsos I. ellen az egyesek után 1-1 -re állt a mérkőzés. És megint az a fránya páros !

Az OSC ellen kétszer kellett a mérkőzést megnyerni, méghozzá rögtön egymás után. Történt, ugyanis, hogy az Árpádföld “fiatal öreg fiúi” és a Mátyásföld ” kissé idősebb fiúi” egyidőben játszottak az OSC hasonló korú csapataival. Csak épp a gondnok keverte össze a korcsportokat, így a késésben lévő Mátyásföld helyet az Árpádföld játszott egy korcsoporttal idősebb OSC gárdával. Mire a tévedés kiderült Fülöp L már megnyerte a mérkőzését, Horváth G. pedig 6/1, 4-0 -ra vezetett. Természetesen a mérkőzés félbemaradt, s a pihent azonos korosztályú OSC gárdával ismét előlről kellett kezdeni a mérkőzést. Fülöp L kikapott, de a pihenten játszó Szabó L. hatalmas, küzdelemben, három játszmában győzött, s következhetett a mindent eldöntő páros. A Fülöp L. – Horváth G. páros már ( villany-)fényes győzelmet aratott.

A Veterán III. korcsoport (50-55 év ) nevezési sorrendje és a “B” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.

Pont
1.
Gyulai Tibor

1.
B. Bányász
6
6
0
16/2
12
2.
Vajna R. Péter

2.
Testvériség
6
5
1
13/5
10
3.
dr. Záborszky Ferenc

3.
Fabulon
6
4
2
14/4
8
4.
Palásti István

4.
EAC( EMG)
6
3
3
10/8
6

5.
Zugló I.
6
2
4
4/14
4

6.
ÁTC.
6
1
5
3/15
1*

7.
KFKI
6
0
6
3/15
0

* 1 büntetőpont levonva

Nem sikerült az előrelépés. Sajnos el kell ismerni az ellenfelek sokkal erősebbek voltak, de ennél azért egy kicsit több kellett volna. Ebben a korcsoportban, átmenetileg, ez volt az utolsó szereplése az ÁTC-nek.

Az ünnepélyes bajnoki vacsora és díjkiosztás a Mátyásföld- Sashalom határán lévő elegáns Krisztina Hotel éttermében volt.
A sors keze, meg a sport diplomáciáé közbeszólt, s Vajna Peti aki nagyon készült, statisztikával, ajándékokkal, pont ő nem tudott a kezdésre ott lenni, mert a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökét P. Nebioló urat kellett kísérnie. A vacsora végére megérkezett s a társaság hatalmas ovációval fogadta, mint aki érzi, hogy rövidesen búcsút kell venni tőle, mert tartós kiküldetésre Spanyolországba utazik, családjával, Schmidt Pál nagykövet munkatársaként.

Az év történéseinek bezárása előtt két megismételhetetlen eseményről kell még beszámolni. Azért megismételhetetlen, mert mindkettő a maga nemében a szereplők életében az első.
Az egyik: Bolevácz Gábor megnősült ! Ez a tény nemcsak az Ő életében volt az első, hanem az ÁTC történetében is. Régi szép idők, még az IKARUS korszakából: 1974 — 79 között volt négy esküvő és hat gyerek született. Az ÁTC – nél a gyermekáldás mégcsak egynél tart!
A másik: Szabó Péter megette élete első túrós- vaniliás- tejszínhabos palacsintáját, ( recept Horváthné Évától ) amelyet az est jótékony sötétjében még 2-3-… ki tudja mennyi követett. Saját bevallása szerint addig rá se tudott nézni, s ezt is csak azért kóstolta meg, mert nem akarta a szakácsnőt megbántani. Hát a szakácsnőt nem is bántotta meg, legfeljebb azokat, akiknek nem jutott.

1994.

Az 1994 -es év is úgy indult mint a többi. Nem tűnt semmi olyan rendkívüli dolog ami majd megrengeti az egyesületet. A szokásos tavaszi előkészületek, nagy felbuzdulás, fogadkozások, ” az idén majd megmutatjuk” stb, stb. Jöttek új játékosok, s ahogy ez már lenni szokott, egy részük le is morzsolódott. Igazából meg lehet állapítani, hogy azok kötődtek meg, akik rendszeresen lejártak edzésekre, az egyéb összejövetelekre, az edzések utáni sörözgetésre. Itt általában a laza kötetlen beszélgetés, az élcelődés a fontos, ritka az úgymond “üzleti” megbeszélés. Az estébe nyúló kerthelységi poharazgatások egy pár perces meghitt nyugalmat jelentettek s jelentenek ma is a mindennapok rohanó világában.

Az I. csapat nem dédelgetett nagy álmokat, gond nélküli bentmaradás volt a célkitűzés, amit az eredmények láttán simán teljesítettek is. De ez csak a látszat ! Nem volt az olyan sima ! Minden pontért nagyon meg kellett küzdeni, mert a csapat -sajnos – nem tudta a korábbi erényeket csillogtatni, a korábbi nagy küzdők mintha elfáradtak volna, nem haraptak már úgy mint régen.

Külön kiemelést érdemel a Bolevácz testvérpár fantasztikus eredménye: mind a 14 mérkőzésüket megnyerték egyéniben s párosban is a meccsek többségét hozták. Rajtuk tehát nem múlt az eredménytelenség. Csak azokon a mérkőzéseken volt nyerési esélye a csapatnak, ha még valaki a másik négy játékos közül nyert legalább még egy egyénit, vagyis 3-3 – al lehetett fordulni. Így fordulhatott az elő, hogy a 14 mérkőzésből 8 db eredménye lett : 5-4, s ebből csak 3 a győzelmek száma.

Visszatérve a Bolevácz testvérek nagyszerű sorozatára, meg kell emlékezni arról is, hogy nemcsak a CSB – n szerepeltek kimagaslóan s váltak az ÁTC vezéregyéniségeivé, hanem az ún. “Amatőr Bajnokság különböző versenyein is megállták a helyüket, sok egyéni és páros helyezéssel, sőt a budafoki verseny páros számát meg is nyerték. Ebben az évben, ha meghirdetésre kerül az ” ÉV TENISZEZŐJE ” kiírás, holtversenyes 1. helyezettek lettek volna. Az ÁTC második aranykorszakának legnagyszerűbb játékosai Ők, mind játéktudásukat, mind emberi magatartásukat illetően. Annak ellenére, hogy a magyar teniszranglistán a 103. helyen végeztek nem szállt fejükbe a dicsőség, nem akartak sztárok lenni, hanem a közösségért , a csapatért rendeltek alá mindent. Lehet, ha Ők nincsenek, akkor ma nincs harmadik pálya, s az ÁTC megindul azon a lejtőn, amelyen nincs megállás, mint azt számtalan megszűnt budapesti csapat példája is jelzi. Megfásult, sikertelen emberekkel, akik a napi gondok közt őrlődnek, nem lehet sikert elérni. Ugyanakkor, jó kedv, jó csapatszellem mellett a kis kudarcok is könnyebben elviselhetők.

Az I. csapat nevezési sorrendje és a Bp. I. osztály “A” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.

Pont
1.
Nagy László

1.
Makrotrend
14
11
3
72/54
22 (9/9,21/21, 185-184)
2.
Bolevácz Gábor

2.
Ganz EKM
14
11
3
73/53
22 (9/9,21/21, 184-185)
3.
Bolevácz Zoltán

3.
M.N.B.
14
10
4
74/52
20
4.
Gyulai Tibor

4.
Testvériség
14
8
6
75/51
16
5.
Fülöp László

5.
K. Metró
14
5
9
55/71
10
6.
Gyepes László

6.
ÁTC
14
4
10
54/72
8 (10/8 )
7.
Horváth Gábor

7.
H. Zrínyi
14
4
10
52/74
8 (8/10 )
8.
Szabó Lajos

8.
Ganz Danubius
14
3
11
49/77
6
9.
Sala Gábor

10.
Vajna R. Péter

11.
Medgyesi Gábor

12.
Szabó Péter

A II. csapatnak erősnek bizonyult a II. osztály, bár azon túl, hogy mindent megtettek a sikeresebb szereplés érdekében, néhány nem várt esemény is közrejátszott.

A legjelentősebb, az egész Egyesület életére kiható hatású, Vajna Péter rendkívül megtiszteltető tartós kiküldetése Spanyolországba, Magyarország madridi nagykövetségére, Schmidt Pál nagykövet és a NOB alelnöke munkatársaként. Ilyen alkalom, valószínűleg egy adódik az ember életében, érthető hát ha elfogadta s júniusban elutazott. Az utazással kapcsolatos teendők, izgalmak kihatottak a máskülönben hallatlan lelkesedéssel, megalkuvást nem ismerő módon küzdő Peti tavaszi teljesítményére, mert erre szokták mondani: volt jobb.

A búcsúztatásán mindenki megjelent, a bográcsgulyás és a hagyományos palacsinta mellett még az eső is, hívatlanként. Ekkor derült ki, milyen nagy befogadó képességű az öltöző, mert mindenki befért. Az igazán jó hangulatot nem az eső rontotta el, hanem az a tudat, hogy a csapat, az egyesület egy meghatározó egyénisége búcsúzik s valahol a szíve mélyén mindenki érezte: nélküle biztosan egész más lesz majd. Hiányozni fog, de nagyon!

Az eredménytelenség másik fontos eleme, hogy az erősítések nem sikerültek. Egyedül az őszre pótnevezett Varga Géza jelentett kivételt, de mint “egy fecske… ” ő sem tudott tavaszt csinálni. Biztató jelenség volt viszont Dikácz Ernő erőtől duzzadó, pályát szántó, lelkes játéka, amely győzelmekben is megnyilvánult valamint a Dikácz- Medgyesi páros eredményessége.

A II. csapat nevezési sorrendje és a Bp. Tart. III. oszt. “B” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont

1.
Horváth Gábor

1.
Testvériség
12
10
2
20

2.
Szabó Lajos

2.
MAFC IV.
12
7
5
14

3.
Sala Gábor

3.
OSC
12
7
5
13*

4.
Vajna R. Péter

4.
MAFC III.
12
6
6
12
9/9, 20/20, 193-176
5.
Medgyesi Gábor

5.
MOM
12
6
6
12
9/9, 20/20, 176-193
6.
Szabó Péter

6.
KAC
12
4
8
8

7.
Dikácz Ernő

7.
ÁTC
12
2
10
4

8.
Bíró György

9.
Dr. Záborszky Ferenc

10.
dr. Vámos Andor

11.
Varsányi Sándor

12.
Demjén Ottó

13.
Kecskés Zoltán
pótn

14.
Varga Géza
pótn

15.
Vecseri István
pótn

* 1 büntetőpont levonva.

Megfiatalodott a “fiatal-öregfiúk” csapata. Az úgy mond öregek egy korcsoporttal feljebb mentek. Az köztudott, hogy ez a korcsoport a legerősebb, már az életkoruk miatt is, ezért nem volt meglepő a gyengébb szereplés, de ennyire gyengére senki sem számított. A BEAC és a Hungaro-Casinó mindig is erős volt, de a többiek verhetőnek látszottak a korábbi évek tapasztalata alapján. Ám hamarosan kiderült a veterán mezőny semmivel sem gyengébb mint a Bp. Tartalék Bajnokság mezőnye. Sőt… !

A Veterán I. korcsoport (35-45) nevezési sorrendje és a bajnokság végeredménye:

J.
Gy.
V.
Pont

1.
Fülöp László

1.
BEAC
5
5
0
10

2.
Szabó Péter

2.
Hung-Cas I.
5
4
1
8

3.
Dikácz Ernő

3.
Honvéd
5
2
3
4

4.
Medgyesi Gábor

4.
Hung-Cas II
5
2
3
3*

5.
Kossuth Csepel
5
1
2
2 (2/1)

6.
ÁTC
5
1
2
2 (1/2)

Amíg a “fiatal-öregfiúk” hátulról zárták a sort, addig a “közép-fiatal öregfiúk” nyitották a sort. Ilyenre is régen volt példa, hogy veretlenül nyerje a bajnokságot az ÁTC valamelyik csapata. Gyulai Tibi, aki kortárs nélkül maradt, visszafiatalodott, s vezetésével egyetlen SZETT elvesztése nélkül nyerte a csapat minden mérkőzését. Az egyetlen nehezebb a Mátyásföld elleni, többszöri esőszünetekkel tarkított, mérkőzés volt, amely egyben hatalmas presztízs csata is volt, hiszen először találkozott tétmérkőzésen az ÁTC és az innen eltávozott Dóra István és Barna Ferenc. No, sok örömük nem maradt a végére ! Az OSC elleni mérkőzés ismét duplára sikeredett, de most nem az ellenfelek, hanem a szúnyogok voltak többen a kelleténél. A nyár legnagyobb szúnyog invázióját sikerült kifogni. A szájon át vételezett levegőben több volt a szúnyog, mint az oxigén.

A Veterán II. korcsoport (45-50 év ) nevezési sorrendje és a “B” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont

1.
Gyulai Tibor

1.
ÁTC
4
4
0
8

2.
Szabó Lajos

2.
Mátyásföld
4
2
2
4

3.
Horváth Gábor

3.
O.S.C.
4
1
3
2

4.
K.F.K.I.
4
1
3
1*

5.
Fabulon
4
1
3
0*

* 1-1 büntetőpont levonva!

Az “éltesebb-öregfiúk” csoportjában két Árpádföld is szerepelt. Történt ugyanis, hogy dr. Záborszky Feri- ki is lehetne más- kevesellte a Veterán Bajnokság mérkőzésszámát, időtartamát, az ellenfelek életkorából adódó lassabb labdameneteket, ( mert Ő így is egy korcsoporttal lejjebb játszott a kelleténél), ezért benevezett a Zuglóiak közé is. No lett is ebből kavarodás, mert hol itt játszott, hol ott játszott, mellesleg teljesen szabálytalanul, hol meg egy napon itt is meg ott is. Kihatott a csapat teljesítményére Vajna Peti távozása, útra készülődése, de összességében megállták a helyüket, sőt a későbbi bajnok Zugló-ÁTC legyőzésével értékes skalpot szereztek. Vajon ekkor melyik csapatban játszhatott dr. Záborszky ? Ne találgassatok! természetesen mindkettőben. Sikerült rábeszélnie a csapatkapitányokat, hogy ez csak így sportszerű. Az egyik helyen egyénit játszott a másikban párost s mind a kettőt megnyerte. A sors iróniája, hogy az Ő egyéni győzelmével nyert a “tiszta” ÁTC.

A Veterán IV. korcsoport (55-60 év ) nevezési sorrendje és a “B” csoport végeredménye:

J.
GY.
V.
Pont

1.
Vajna R. Péter

1.
Zugló-ÁTC
5
4
1
8
(2/1)
2.
Bíró György

2.
Wekerle-Futorg
5
4
1
8
(1/2)
3.
dr. Záborszky Ferenc

3.
H. Bólyai-MAFC
5
3
2
6
(3/0)
4.
Palásti István

4.
ÁTC
5
3
2
6
(0/3)

5.
K.F.K.I.
5
1
4
2

6.
Paralel
5
0
5
0

Vajna Peti szervező munkájának hiánya érződött az év végi programok szervezésénél, ugyanis elmaradt a szokásos évzáró vacsora. Igaz megkezdődtek a jubileumi, tizedik születésnapi év előkészületei.

1995.

Az ÁTC születésnapi ünnepsége 1995.03.14. -én, Csömörön, a Zöldfa Vendéglőben volt. (“…mindenki tudja, hogy hol van” – idézet Szabó Pétertől.)

Majd az újabb nagy esemény: 1995.03.23. -án 17.15 órakor Bolevácz Zoltán, Horváth Gábor, Szabó Lajos és Szabó Péter megtették az első munkafázisokat a harmadik pálya megépítésének megkezdéséhez…

De ez már a következő tíz év krónikájához tartozik!

KAPCSOLAT A WEIER-i TENISZEZŐKKEL.

A kapcsolat igénye még azokba az időkbe nyúlik vissza, amikor az utazások nehézségekbe ütköztek, amelyek ezen idők elmúltával, a világot látni, új barátokat szerezni gondolata váltott fel. Természetesen a lehetőség megragadása a kapcsolatfelvétel, az első vendégüllátás megszervezése mind Vajna Péter érdeme, aki fáradhatatlanul, vitte keresztül a gondolattól a megvalósításig az eseményeket. Családjuk öreg barátján keresztül, az OFFENBURG -ban élő NEMES GYULA bácsi segítségével talált rá a weier-i ” Jungsenior” -okra, akik örömmel vállalták a magyar kapcsolatot.

Az első találkozóra Budapesten került sor. A MOB székházában sikerült szállást biztosítani, az 1991.05.31-én, pénteken este, vonattal érkező hat fős játékosgárdának és Nemes Gyula bácsinak. Gyula bácsi, ez a csupaszív volt sportoló, aki évtizedek óta él Németországban vállalta a tolmács, a csapatvezetés, nem könnyű feladatát, de becsülettel helyt állt. Humorával, közvetlenségével hamar feloldotta az első pillanatok feszültségét, enyhítette a nyelvi nehézségek zavarát. A későbbiek során is nélkülözhetetlenné vált személye mindkét fél számára.

Az első vacsora is a MOB Székházban volt, ahol Vajna és a dr. Záborszky feleségek vállalták a háziasszonyi szerepkört s készítettek nagyszerű vacsorát az úttól elfáradt vendégek és a megilletődött vendéglátók részére.

A vendégek tiszteletére már hetek óta folyt a pálya és környékének csinosítása, festés, takarítás. De még így is, utólag bevallva, szegényes környezetet, talán az esemény szintjéhez mérten méltatlan körülményeket sikerült csak biztosítani. A szívélyes vendéglátás, a baráti gesztusok mérsékelték ezt az érzést, de igazán elnyomni, még az évek múlásával sem sikerült. Hamarosan kiderült, hogy a német vendégek tenisztudása nem éri el a házigazdáét, bár óriási meglepetésre Bolevácz Gábor kikapott a németek legjobbjától. Ugyancsak veszített Horváth Gábor is, aki talán a szervezési munkák miatt fáradtan, kellő koncentrálás nélkül játszott.

Az ebéd is a pálya mentén készült, Juhász Feri főszakácskodása mellett. A nyílt tűz füstje, a rotyogó bográcsgulyás illata sokszor késztette a játékosokat nagyobb erőbedobásra, mielőbb befejezni a már eldőlt találkozót s asztalhoz ülni, mert már a gyomor diktálja a gondolatokat. A gulyás olyan fenséges volt, hogy kétszeri repeta nélkül senki nem adta alább. A rekordot azonban, no ki más, Záborszky Feri érte el, öt, azaz 5 tányér, abból is mély, bekebelezésével. S ezután következett Horváthné Éva szokásos palacsinta költeménye: az, bizony az, a túrós – vaníliás – tejszínhabos. Ez egy életre megalapozta a két csapat jövőbeli kapcsolatát. A német játékosok, kivétel nélkül, úgy nyilatkoztak, hogy életükben ilyen finomat még nem ettek. Mint utóbb kiderült, már a videóra felvett látvány is elég ahhoz, hogy összefusson a nyál a szájukban.

A szokásos pohárköszöntők során, Gyula bácsi tolmácskodása mellett, a súlyos vereség miatt mielőbb szerettek volna visszavágni a németek, s már szeptember végére – október elejére meghívták a csapatot Weierbe.

Az esti program, melyre csak Vajna Peti kísérte el őket, sztriptíz -bárban végződött, hatalmas élményt szerezve nekik. Tulajdonképpen máig nem világos, miért nem tartott a csapat többi tagja a vendégekkel, a vasárnapi városnézésre, szentendrei kirándulásra is csak néhányan jöttek el. A búcsúra is Szentendre egy parkolójában került sor kora délután s maradt az este és a haza utazás minden gondja, nyűge a Vajna Petié. Talán az ilyen alkalmakhoz nem szokott, a vendéglátásban gyakorlatlan, a nyelvi nehézségek miatt félszeg társaság nem igazán érezte magáénak ezt a kivételes lehetőséget. Még szerencse, hogy nem ez az első találkozó döntötte el a két csapat közti kapcsolat jövőjét. Furcsa, de igazából sztorikat sem lehet felidézni erről az első három napról.

ÁTC-WEIER 7/2

EGYÉNI

1.
Bolevácz Gábor- Peter Sachs
7/6 .4/6, 4/6
1/2
2.
Gyulai Tibor-Bernd Brandel
6/0, 6/2
2/0
3.
Pintér Ferenc- Helmut Hugle
6/0, 6/0
2/0
4.
Horváth Gábor-Werner Fock
4/6, 6/7
0/2
5.
Nagy László- Robert Fischer
6/0, 6/0
2/0
6.
dr. Záborszky Ferenc- Heinz Wolf
6/0, 6/1
2/0

PÁROS

1.
Bolevácz G. -Gyulai T-
P. Sachs, B. Brandel
6/7, 6/1, 6/2
2/1
2.
Horváth G.- Pintér F.-
H. Hugle- W. Fock
6/1, 6/0
2/0
3.
Nagy L.- Vajna P.-
R. Fischer-H. Wolf
6/1, 6/3
2/0

1991. 10. 03. – 10. 07. Offenburg – Weier

Ha az I. találkozó esemény nélkül zajlott le, akkor a visszavágó már bővelkedett említésre méltó történésekben. Hosszas egyeztetés után, végül 1991.10.03-07. között utazott a csapat Weierbe. A MOB autóbuszát Vajna Peti biztosította, s felváltva vezették Pintér Ferivel. Már Hegyeshalomnál is ügyeskedni kellett, mivel a hosszú kocsisor nem biztatott gyors átjutással. Ezen Vajna Peti úgy segített, hogy a diplomáciai kocsik részére fenntartott sávba hajtott és a határőr legnagyobb elképedésére közölte, hogy még hosszú út áll előttük s ez a MOB autóbusza s sport küldöttség utazik Németországba. A határozott, magabiztos fellépés hatott. Talán a határőrnek a tudatáig sem jutott, hogy ez sportküldöttség aligha fog a világ sport újságainak címoldalán szerepelni s rövid, inkább a tekintélyt védő fontoskodás után, kinyílt a sorompó.

Néhány órás szunyókálással egybekötött utazás után kezdett világossá válni, ezzel a tempóval aligha érnek estére Weier-be. Vajna Peti elfáradt s átvette a vezetést Pintér Feri, a német benzinkutasok legnagyobb örömére, mert nem csak a tempó nőt meg, hanem a kocsi fogyasztása is.

A fárasztó út után, fejedelmi helyen lakott a társaság. Egy régi, diákszállássá átalakított, soktornyú kastélyban, ahol a parkolóból csak hosszas gyaloglással lehetett feljutni a hálószobákba. Első este, a sötétben, a sok csomag, a szűk lépcsők és a sötétség megtette a magáét, iszonyú robajjal szétszóródott a Bolevácz testvérek dobozos sör utánpótlása. A mély csöndet felverő, a lépcsőkön, majd a parkolóig leugráló dobozok hangja nem hagyott kétséget: a magyarok megérkeztek.

A vendéglátók alaposan felkészültek a programokból. Pénteken délelőtt offenburgi városnézés Gyula bácsi vezetésével, majd találkozó az offenburgi magyar kolónia képviselőivel a helyi magyar klubban. Délután, mert akkor még mindenki azt hitte, a tenisz a legfontosabb, s a weieriek komolyan gondolják a visszavágást, edzés. Lehet, hogy komolyan gondolták, sőt akarták is, de valószínűleg túlértékelték magukat, s a tavaszi magyarországi vereségükben az utazási fáradtság szerepét. Minden esetre nem bíztak semmit a véletlenre, mert este egy borpicében borpróba volt a visszavágó első fordulója. Hát meg kell adni, kemény kihívás volt! A csapat nagy része nem ivós fajta, sőt egyáltalán nem iszik, vagy ha igen akkor is csak sört s most huszonegy fajta bor s két féle pezsgő elfogyasztása várt a társaságra. Hiába kínáltak mellé különféle sajtokat, borkorcsolyákat, félő volt, hogy ezt a próbát a németek másnapra kiható fölénnyel nyerik. ráadásul Vajna Peti, mint sofőr nem teljes intenzitással küzdhetett a becsületért s Záborszky Feri sem tudta tudása színe – javát adni. Titokban Horváthné Éva poharába csempészett egy – egy adagot, aki egy darabig becsülettel mentette a menthetőt, míg rá nem jött, hogy neki miért van mindig több a poharában. Igaz neki nem kellett másnap játszania. Szerencsére a próba nem okozott maradandó hatásokat.

Következhetett a mérkőzés.

A megállapodás értelmében 10 egyéni és 5 páros mérkőzésre került sor. Horváth Gábor 10 üveg pezsgőben fogadott Fock Wernerrel, hogy a németek a lehetséges 15 pontból 4 – nél többet nem fognak csinálni. Hát amikor Bolevácz G. ismét kikapott Pete Sachstól és Gyulai Tibi is veszített Hubertus Langetól, sőt Bolevácz Zoli is 6/1 – re elveszítette a az első szettet Bert Brandl ellen s a párosok még hátra voltak, nem sok remény látszott a fogadás megnyeréséhez. Ám egy titkos magyar fegyver még hátra volt: a Pintér Feri házi pálinkája. A baráti kínálgatásnak s a kiváló minőségű itókának nem tudtak ellenállni a németek. A “pálinkapróbát” a magyarok nyerték, akárcsak a mérkőzést. Gyula bácsi fáradhatatlan segítőnek bizonyult: ha kellett tolmácsolt, ha kellett szervezett, szurkolt, biztatott és korholt. Nélküle aligha zajlott volna le ez a találkozó ilyen baráti légkörben, probléma mentesen s alapozódott meg egy hosszú távú baráti kapcsolat két távoli város csapata között.

Gyula bácsi köszönet és örök hála érte !

A vasárnapi program a környék nevezetességeinek megtekintésével telt el. Az üveg múzeum és a skanzen a szomorkás idő ellenére is sok érdekességgel szolgált: abban az időben nem is volt akkora különbség a két nép életszínvonala, kultúrája között. Az esti búcsú vacsora során véglegesen eldőlt, hogy mind a két társaság igényli az évenkénti találkozásokat s egy év múlva a magyarok látják vendégül a németeket.

1992. 06. 04 – 06.08. Balatonfüred- Balatonfűzfő

Hatalmas készülődés előzte meg a találkozót. az már a kinti látogatás után eldőlt, hogy Árpádföldön abban a hozzájuk mérten szegényes környezetben még egyszer nem lehet őket vendégűllátni. Ismét Vajna Peti segítette ki a tanácstalan társaságot. Ismeretsége révén Balatonfüreden három egymás melletti családi házat bérelt ki, ahol a középsőben volt az étterem és a kocsma. A mérkőzésre pedig Balatonfűzfőn került sor.

A németek ismét vonattal érkeztek, de már egy nappal korábban, csütörtökön, hogy legyen idejük akklimatizálódni. Az esemény megmozgatta a társaságot. Ezúttal mindenki szívvel lélekkel dolgozott. A program előkészítése során még többen azt hitték – naivan – a találkozó sportértéke került előtérbe. Bár az értékítéletek már az első estétől kezdtek átértékelődni. Ugyanis a vacsorát követően az egész napos utazástól elvárhatóan elcsigázódott németek nem akartak nyugovóra
térni, hanem a házi gazdák sörözőjében múlatták az időt számtalan korsó sör és egyéb “bióital” társaságában. Jellemző, hogy a magyarok már rég kidűltek és az igazak álmát aludták, míg a németek mulattak. Persze másnapra már kijött az igazság alig lehetett őket összevakarni, hogy irány Fűzfő, az edzés. A lelkesedésből végérvényesen bebizonyosodott, a német teniszbarátok, valódi amatőrök, akik valószínűleg csak a társasági élet kedvéért játszanak, de inkább az ezzel járó kisérő jelenségeket szeretik, az iszogatást, a beszélgetést, az ilyen – olyan alkalmi összejöveteleket. Az edzés helyszínén derült ki, hogy egy más rendezvény kapcsán a nagy, füves foci pályán kis foci pályákat alakítottak ki s azokon játszani is lehet.

Azonnal megtörtént a kihívás!

Elhibázott gondolat volt, utólag megállapítható. de akkor ki gondolta volna, hogy a magyar csapatban az első profi labdarúgó Vajna Peti mellett, a futballista múlttal rendelkező Bolevácz testvérek, az erőtől duzzadó Nagy Laci, a fáradhatatlanul robotoló Horváth G. és a kapuban bravúrt bravúrra halmozó – sőt enyhe agyrázkódást szenvedő – Záborszky F. nem bír majd a németekkel. Igaz őket, elegendő ütőképes játékos híján Szabó Lajos is erősítette. Egyébként Záborszky F. agyrázkódása úgy adódott, hogy egy közeli lövés árnyékára vetődött, de a labda megtréfálta és a keze helyett a fejét találta el.

Az agyrázkódásról a diagnózist meghatározta: dr. Záborszky Ferenc.

A mérkőzést , sajnos, a németek nyerték: 3:2 arányban.

Balatonfüredre visszatérőben Alsóőrsön fürdés, este pedig kiadós ivászat zárta a programot. Ha eddig valakinek még illúziói voltak a találkozó sport értékével kapcsolatosan, akkor ezen az estén egyszer és mindenkorra kiábrándulhatott ezekből. Még hajnalban is tartott a dáridó, miközben a magyarok, a másnapi meccsre hivatkozással csöndben eltünedeztek aludni.

A mérkőzés napján esőre ébredt Magyarország, kivéve Balatonfűzfőt. Még a tőle pár km- re lévő Akarattyán, is esett de ott nem. Még jó, hogy a csapat azon tagjai akik munkahelyi elfoglaltság miatt csak szombat reggelre ígérték érkezésüket, egyáltalán nekiindultak.

A meglepetések ezúttal sem maradtak el. No nem a végeredményt illetően, hanem mert Bolevácz G. ismét kikapott P. Sachs- tól, mint ahogy Hubertus Lange is Gyulai T. mumusának bizonyult. Nagy L is csak 3 szettben tudta legyőzni Werner Isemann-t. Pintér Feri leckét adott Bert Brandl- nak, ami akkor és ott, nem történt különlegesnek, de egy év múlva súlya lesz az eseménynek. A végén még egy páros is elment, de ez már nem befolyásolta a fölényes győzelmet.

A mérkőzést ismét fürdés követte a Balatonban, Alsóőrsön. A németek hangulatán látszott, hogy nem rázta meg őket különösebben az ismételt vereség. Késő délután kezdődött el az est fénypontja, a Tihanyi- félsziget egy hegyoldali borpincéjében és kertjében, a szalonna sütés és borozgatás. A lassan leszálló estében a halkan pattogó parázs, a hunyorgó lámpájú környező települések csodálatos, meghitt hangulatot teremtettek, amelyet tovább fokozott a németek halk éneke. Aki ott volt valószínűleg sokáig nem felejti azt az estét.

No meg a Robertet, aki Pintér Feri pálinkájának meg a kínálgatásnak nem tudott ellenállni s finoman mondva is úgy berúgott, hogy a hegy lábánál hagyott autókig is csaknem ölben kellett levinni. A garden party azonban csak az első fordulója volt ennek az estének, a második a háziaknál folytatódott kivilágos virradatig. Mire az utolsók aludni tértek, az első korán kelők már feltünedeztek.

A vasárnapi program a hosszú éjszaka miatt kissé lassabban indult, de maradt idő, Tihany nevezetességeire és a Rege cukrászdában a panoráma élvezete mellett egy kis sörözésre is. Délutánra a mindkét alaposan elfáradt társaság a fürdést a napozást választotta további elmenős programok helyett.

A vacsorát követő búcsúbeszédekből már egyértelműen kiderült: van jövője a két csapat találkozóinak, egymásra talált a két társaság, bár még van egy kis különbség a két csapat mentalitása között, mert ahogy Fock Werner fogalmazott: Ti azért vagytok jobb teniszezők, mint mi, mert Ti az edzésen is komolyan játsztok, még mi laza ütögetések között sörözgetünk. Ebben viszont mi vagyunk a jobbak. Ti nem tudtok sokat inni.” Csak ezt ne tette volna hozzá….
Mert ezt az igazságtalan vádat, sőt sértést, le kellett mosni a legközelebbi alkalommal, természetesen alkohollal. A nemes bosszúra a következő évben náluk került sor.

1993. 08. 26 – 30. Etschek-Weier

Nehezen jött össze ez a találkozó. Vajna Peti nem kapta meg a MOB autóbuszát, ezért személykocsikkal kellett menni, de nagy teljesítményű kocsiból sem volt elegendő, sőt az indulás előtti este derült ki, hogy Szabó Lajos sem tud jönni, így még a csapatlétszám is kevés lett. Végül a Bolevácz G. FIAT UNO-ja lett a megoldás, s ők szabták meg a tempót is. Közel 14 órás utazás után nagy ovációval, szeretettel fogadtak a németek. Semmi protokoll, semmi pózolás. Egyszerűen, barátian.

A szállás a Fekete erdő közepén, Etschek, nevű településen volt, mintegy 75- 80 km – re Weiertől. Volker biztosította ezt a többszáz éves fából készült recsegős, ropogós, szúette, jellegzetesen nehéz illatú, de a maga nemében csodálatos, hangulatos házat. Olyan száraz és recsegős volt, hogy ha valaki a folyosó közepén ment végig a szobában alvók könnyen felébredhettek volna. Két mikrobuszt béreltek, azzal ment fel a csapat. Az egyikkel nem is volt probléma, azt a Helmut, alias Pavarotti, vezette, de a másikat…

Azt nem más mint Fock Werner. Nála csak egy fajta gázpedál állás létezett: a padlógáz. A kanyargós hegyi utakon a kocsi motorja a maximális fordulat közelében ordított, tombolt, zihált. Útközben, talán nem éppen a legszabályosabban, egy nő egy kis kocsival kikanyarodott az útra, csak annyi történt, hogy a max. fordulatszámról úgy 80% – ra kellett visszavenni a gázt. Werner nem hagyta annyiban a dolgot. Félelmetes üldözési verseny kezdődött. Az elöl haladó autó lökhárítójától gyakran 10-20 cm -nél nem volt nagyobb távolság. A mikrobusz motorja oly hangos, hogy az egymás között beszéd szinte lehetetlen, már aki beszélni mert, hiszen a látvány egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző. Harcedzett pilóták, sok százezer km -t levezetett úrvezetők döbbent feszültséggel figyelték a nem mindennapi jelenetet. Szinte érezni lehetett bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy rossz mozdulat, egy kihagyás és a karambol. Valószínűleg ezt érezhette meg a kis kocsit vezető nő is mert egy útelágazásnál hirtelen félreállt. Évek teltek el azóta, de akik átélték ezt a “versenyt” még mindig a hatása alatt vannak.

A péntek hamisítatlan fekete-erdői esővel érkezett. Az előre eltervezett turista program is módosult: Freyburg-i városnézésre. Este a csapatkapitányi egyeztetésen forradalmian új megegyezés született, csak az egyéniben lesz magyar – német párharc. A párosok vegyesek lesznek.

Ennek szellemében alakult a sorsolás.

Mivel az ÁTC csak kilenc játékossal érkezett, valakinek két meccset kellett vállalnia. Ez a valaki Vajna Peti lett, aki, hogy a párosokban is teljes legyen a kör, Horváthné Évával vegyes párosként is pályára lépett. Nem csak lépett, hanem valamennyi mérkőzését meg is nyerte. Eltekintve az ellenfelek játéktudásától, ez akkor is elismerésre méltó teljesítmény.

A kialakult párosítással nem is volt probléma egész másnap reggelig, a mérkőzés kezdetéig, ekkor derült ki, hogy Bert Brandl ismét Pintér Ferit kapta ellenfelül, aki ellen Fűzfőn pontot alig csinált. Rögvest közölte, ő ugyan pályára nem lép, még egyszer nem kívánja átélni azt az érzést.

Természetesen módosítva lett a párosítás, olyannyira, hogy végül Bert és a Feri együtt játszották a párost is. Így végre Bert is megélhette a győzelem mámorát. Ekkor még senki sem sejthette, hogy rövidesen még nagyobb csatát kell győzedelmesen megvívnia egy súlyos infarktus után: az életéért.

Bolevácz Gábort fűtötte az első győzelem megszerzésének reménye Peter Sachs ellen, aminek reális esélye volt. Már nyerésre állt, jelentős előnnyel vezetett, amikor Peter megsérült, fel kellett adnia a mérkőzést. Így ugyan a győzelem meglett, de nem a pályán született, ami azért kicsit más és a következő évek történéseinek ismeretében nagyon fontos momentumnak bizonyult. A verhetetlenség nimbuszát ugyanis sokféle képpen lehet megtartani…

A többi mérkőzés sima győzelmeket hozott, talán csak Szabó Petinek kellett jobban megizzadnia, mert még egy kicsit “szundikált” az első szettben Robert Fischer ellen.

Este következett a második forduló fent a szálláshelyen. A teljesen ellazult, felszabadult társaság hajnalig mulatott. A hangulatra jellemző, hogy Pintér Feri és Robert sörbe áztatták egymás zokniját, majd egy idő után a sörük is elfogyott.

Helmut, alias Pavarotti, lankadatlanul hordta az italokat: sört, bort, rövidet. A kis társalgó, a meleg, a füst megtette a hatását, fogyott minden ami, folyott és ami ártott. Már rég nem a tenisz volt a fő szempont, hanem húszon – valahány ember közös akarata: néhány napra felszabadulni, kikapcsolódni, elfelejteni a világot minden gondja – bajával. Erre minden bizonnyal a magyaroknak volt több okuk, ám a németek sem maradtak el, már ami a búfelejtés technikai részét illeti.

A vasárnapi kirándulásra nehezen gyülekezett a társaság, a hajnali fekvés megtette a hatását. a néhány “korán kelő” úgy 10-1/2 11 tájban éppen reggelihez készülődött, amikor éktelen ordítás és kolompolás zaja verte fel a csendes ház nyugalmát:
– FEUER ! FEUER !
A német csapat vezetője, Volker Juhrmann, meg a ház szolgálati lakásában lakó gondnok sápadtan, rémülten, lélekszakadva rohantak a hang irányába, útközben leakasztva a poroltókat keresték a tűz fészkét. A tűz fészke nem volt más, mint Robert, aki így akarta ébredésre, mozgásra bírni a társaságot. Hát azoknak kolompolhatott, viszont amit a Volkertől kapott, az nem volt semmi. A nyelvi különbözőség miatt nem lehetett tisztán érteni, de a magából kikelten hadonászó és kiabáló Volker arca sok jót nem ígért Robert számára. Alighanem ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, ami után nem következett megbocsátás, mert többet a Robert nem tartott a csapattal, ilyen vagy olyan okra hivatkozva.

A kirándulás nagyszerűen sikerült. Csodálatos vidéken, kellemes időben jutott el a társaság egészen a valódi Duna – forráshoz. ( mert egy van Donaueschingen-ben is.).

Az indulás hazafelé és a visszaút eseménytelennek ígérkezett, ám közbeszólt a Kirschwasser.

Történt ugyanis, hogy a hétfő reggeli ébresztés felelősségteljes feladatát Nagy Laci vállalta magára, lévén neki volt ébresztős karórája. Csak azzal nem számolt senki, hogy a magyar csapat túlteljesítette az előzetes várakozásokat, s kiitta a németek teljes italkészletét. Remélhetőleg ezzel sikerült eloszlatni azt a tévhitet, hogy a magyarok nem tudnak inni.

Olyannyira, hogy vasárnap este már a gondnok féltve őrzött tartaléka is elfogyott, s maradt a Kirschwasser és az alkoholmentes sör, ami ugyebár legfeljebb a szoptatós anyáknak jó, de nem harcedzett teniszezőnek, aki úgy mellesleg még a vendéglátóiparban is dolgozik. A lényeget kár elkendőzni, tény ami tény, a Kirschwasser, mint egyetlen alkoholtartalmú ital kiütötte, de tisztességesen, a Lacit, akinek a rosszulléte olyan mértékű volt, ami meghaladta az ébresztési művelet elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges ébrenlétet és mozgékonyságot. Ha lassan is de összeverődött indulásra a magyar gárda és a konvoj elindult hazafelé. Ez a Stutgart-i elágazásig tartott, ahol a leghátsó kocsit vezető Horváth G. már nem tudott besorolni a megfelelő sávba s utat tévesztett. A közel 50 km – es kerülő után Passau előtt nem sokkal találkozott ismét a csapat.

1994. 10. 08. – 10. 12. Bükkszék- Eger

Időpont nehézségek miatt nehezen jött össze a találkozó. Először augusztus vége, majd szeptember közepe, legvégül október eleje tűnt a legalkalmasabb időpontnak a németek részére. A szervezésnél már érződött Vajna Peti hiánya, nem a konkrét teendőknél, hanem a társaság mozgatásánál. A helyszín kiválasztásában döntő szerepe volt Fülöp Lacinak, aki Bükkszéken megszerezte az a csodálatos üdülőt, biztosította az étkezést. A mérkőzésre Egerben a Népkerti tenisztelep pályáin került sor.

Mivel a németek összekülönböztek a Robert-el, s ő nem tartott velük, ezért a kedvezményes vasúti utazás is elmaradt, ezért a többség inkább repülővel jött, míg Volker, Helmut és Pete autón. A találkozó Ferihegy 2 – n volt, ahová már a teljes csapat kiment, kivéve Fülöp Lacit és Bolevácz Zolit, akik szállás csinálóként előrementek.

A hat autóból álló konvoj elindult Bükkszék felé az M 3 autópályán, amelyen Gyöngyös előtt trafipax-oztak a rendőrök. Annak ellenére, hogy a kocsik viszonylag szorosan egymás mögött mentek, vagy éppen ezért, csak a sor záró Horváth Gábor fizetett gyorshajtásért.

Okulva a németek kudarcából, miszerint utolsó estére elfogyott a sör, alaposan felkészült a társaság. Csemeri sörből 180 db literes, Borsodi Világosból 10 láda, azaz 200 üveg hagyományos állt rendelkezésre. Két “németes” kávéfőző ontotta folyamatosan a “fekete levest”. Csak az érdekesség kedvéért: végül elfogyott 24o liter sör, 3 kg kávé s néhány tucat 7 dl -es bor, a városnézés során elfogyasztottakat nem számolva. Az ellátás, az ételek mennyisége és minősége fenséges volt. Az üdülő személyzete a maximumot nyújtotta.

A hosszas időpont egyeztetés ellenére sem tudott minden régi barát eljönni a német csapatból, így nem jött el: Heinz Wolf, Werner Isemann, Robert Fischer. utóbbi a már ismert dolgai. és sajnos nem tudott a csapattal tartani a közkedvelt Gyula bácsi sem, egészségügyi okok miatt.

Eljött viszont mindenki nagy örömére Bert Brandl, aki súlyos betegségéből felépülve először indult hosszabb útra. Hatalmas ováció fogadta. Boldogan ölelgette mindenki s lapogatta meg a hátát.

Jött három új játékos: Ramon Fock, Andreas Mandel, Günther Wutke (a weieri pálya gondnoka és a büfé csaposa ). Az már azonnal látszott ez a csapat sem fog nagyobb ellenállást kifejteni, mint a korábbiak, de nem is ez volt a lényeg.

A repülő útnak köszönhetően, már az első nap is hajnalig tartott a viszontlátás öröme felett érzett boldog együttlét.

Mivel a késő őszi időpont bizonytalan időjárással fenyegetett, több alternatív program szerepelt a tervek között. Csak arra nem számított senki, hogy az első hó is megérkezik. Megérkezett, Így nem maradt más hátra, mint autózás a Bükkön keresztül, Görömbölytapolcáig, a barlangfürdőig. A szép tájak, simogató napsugarak helyett: eső, hó, szél, köd, hideg és az izgalom, mi lesz a másnapi mérkőzéssel, ha az időjárás közbeszól. Húsz ember programja foszlik semmivé, mert, bár már régen nem a tenisz miatt jönnek össze évről évre, de legalább az illúzió maradjon meg.

A természet Istennői megkegyelmeztek, mert szombatra csaknem ideális időt varázsoltak Eger környékére. Maradt az előző évben jól bevált lebonyolítási forma: egyéniben magyar-német párharc, párosban vegyes.

Bolevácz Gábor nagyon készült, hogy végre teljes mérkőzésen vágjon vissza Peter Sachs – nak. De most sem sikerül. Ugyanis 1-1 -nél Peter bokája kifordult s ismét fel kellett adnia a mérkőzést.

A többi meccsen papírforma eredmény született, bár Horváth Gábor, némi meglepetésre, csak 3 szettben tudta legyőzni Volker Juhrmann-t, akinek a meccslabdánál szintén kifordult a bokája. De őt más fából faragták, mint a feltörekvő ifjúságot, rövid pihenő után bedagadt, belilult, befáslizott lábbal ismét pályára lépett és párosban nyert is Szabó Lajossal az oldalán.

Az éjszakai második fordulót viszont a németek nyerték, akik Günther kivételével újfent hajnalig maradtak talpon. A házigazdák becsületét a Pintér és a Horváth házaspár próbálta menteni.
Günter viszont kihasználta az alkalmat, míg szobatársa, Volker, mulat addig kialussza magát, mert később már csak a folyósón tud aludni, hevenyészett székpárnákon, mivel Volker horkolása minden képzeletet felülmúló. Ez egyébként már Balatonfüreden is bebizonyosodott: szobatársai akkor a szabadban a teraszon találtak menedéket, de előbb gondosan visszazárták az ajtót. Állítólag, vele csak egy ember tud „lépést” tartani, Horváth Gábor, aki nemcsak oda, hanem vissza is tudja „húzni”.
Hasonló megpróbáltatásnak voltak kitéve az első éjjel Horváth Gábor szobatársai is. Ám az ő horkolása Pintér Feri szerint nemcsak hangos de roppant egyedi is, ellentétben a normális horkolókkal, ő oda – vissza húzza, amitől az elviselhetetlen a környezete számára. Feltehetően csak a kellő mennyiségben elfogyasztott alkohol segítette át őket a megváltó álomba.

Vasárnap a városnézésé volt. Eger nagyon tetszett a németeknek, de az időjárás nem igazán kedvezett a sétának. Nem esett, de kellemetlenül hűvös szél fújt és a sok éjszakázás fáradsága kezdett mutatkozni.

Este a búcsú perceiben ismét megfogalmazódott: ez az ismeretség barátsággá vált az évek alatt. Pontosan olyanná, mint az ilyen korú emberek esetében, nem viharos, de ugyanakkor tartós. Évről évre többet nyújt és többet ad.

Az utolsó este sem lett rövidebb, mint a korábbiak. Viszont már vacsora közben kiderült, a Csemeri sör nem tart ki, de ez zavarta a legkevésbé a társaságot. Horváth Gábor csapatvezetői utasításba adta, hogy akik előző éjjel szégyenszemre megfutamodtak aludni, azok kötelesek ezen az éjjelen helytállni. Helytálltak. Hajnali négykor a többség még fent volt….

BARÁTSÁGOS TENISZMÉRKŐZÉS
ÁRPÁDFÖLDI T. C. – T. C. WEIER
EGER 1994.10.08.

1.
Gábor Bolevácz
1

Peter Sachs
1 Aufgabe
2.
Zoltán Bolevácz
6 7

Andreas Mandel
2 5
3.
Ferenc Pintér
6 6

Hubertus Lange
2 4
4.
Tibor Gyulai
6 6

Helmut Hugle
2 2
5.
László Nagy
6 6

Werner Fock
2 3
6.
László Fülöp
6 6

Bernd Brandel
2 4
7.
Gábor Horváth
3 6 6

Volker Juhrmann
6 4 2
8.
Lajos Szabó
6 6

Ramon Fock
0 0
9.
Péter Szabó
6 6

Werner Krempels
1 3
10.
dr. Ferenc Záborszky
6 6

Günter Wutke
0 1

DOPPEL

1.
G. Bolevácz- A. Mandel
6 6

Z. Bolevácz- P. Szabó
3 1

2.
F. Pintér- H. Hugle
6 7

T. Gyulai- H. Lange
4 6

3.
L. Nagy- B. Brandel
3 6 2

L. Fülöp- W. Fock
6 4 6

4.
G. Horváth- R. Fock
4 1

L. Szabó- V. Juhrmann
6 6

5.
Z. Bolevácz- W. Krempels
6 3 5

P. Szabó- dr. F. Záborszky
1 6 7

Folytatás következik…..

Kapcsolatfelvétel

Térkép